Szólj csönd!

Eirerobics

Karácsony után felmerült a gondolat: talán felszedtem pár kilót… Tessék, adott a projekt: mozognom kéne valamit… Belekukkantottam a pénztárcámba, és villámgyors fejszámolás után úgy döntöttem, hogy sem a rendszeres úszást sem a csillivilli fitnessztermek kínálta ugribugrikat nem fogom most bevállalni. Önerőből kell kezdenem magammal valamit… de mit? Elkezdtem böngészni a mindenható youtube-ot, hátha lelek valami jót.

És leltem. Jót is, izgalmasat, érdekeset. Egy feltehetően ír-amerikai néni felismert valamit. Nem is túl új, nem is túl forradalmi, de a maga nemében mégis páratlan dolgot.

Van ugye egyrészt az aerobik. Ez biztonságos mozgásformát kínál viszonylag nagy néprétegek számára. Az aerobikot kidolgozták, megalkották, szabályait leírták, ha mindenre odafigyel az oktató, akkor egy rendkívül hatékony és ártalommentes mozgásforma. Ez persze szép és jó… De kinek van kedve bömbölő tucctuccra ropni a lépésalapú koreográfiát? Néha nagyon lehangolóak tudnak lenni az “aerobik-mix”-nek nevezett zenék.

No, aztán még ott vannak a táncházak ahol sok az ugrándozás a nem megfelelő cipőben, az meg ugye rámaehet a térdre, a bokára, stb… nem biztos, hogy bizonyos kilószám felett ajánlott.

No, a fentebb említett csajszi összerakta. És a latino aerobik, a hiphopp aerobik, a kick-box aerobik után megszületett az Eirerobics, Ír sztep-tánc lépések ihlette aerobiklépésekkel, kedves zenére. Valahogy így néz ki:

Persze ez a videó nem oldotta meg a problémámat, hogy mit fogok sportolni, de szerzett pár kellemes pillanatot. :)

Freak

Vannak jó házasítások zenében is. Szerinem ez ilyen:

You never see me fall from grace…

Anouk

Egyszerűen meg kell osztanom ezt is, annyira jó zene, annyira jó csaj, annyira jó hang. (Ő volt az egyik előadója a pár héttel ezelőtti “I alone” névre hallgató számnak is.)

Anouk – Nobody’s Wife

“I’m sorry but I ain’t gonna change my ways
you know I’ve tried but I’m still the same
I’ve got to do it my own way”

Epica

Borzolgatom tovább a kedélyeket egy kis gótikus-szinfónikus metállal. Csakis azért mert nekem tetszik. És mert megérdemlem. :)

Lehet, hogy bennem van fordítva bekötve valami, de amikor ilyesmi horderejű zenét hallgatok, önkéntelenül borzongok bele a hangzásokba. A jól megírt/előadott kórusműveknél erőteljesebbet talán még soha nem hallottam. Carl Orff Carmina buranajával szerintem soha nem fogok betelni; csodálatos érzés, amikor érzem, hogy a basszus és a zönge szinte darabokra szedi a testem. Persze hasonló komplexitást egy könnyűzenei formációtól nem lehet, nem is szabad elvárni, de ettől még jó.

Átélném a koncertélményt ezzel a bandával is.

Epica – Cry for the Moon

Intwine

Eszembe jutott a kérdés, hogy miért is írom ezt a blogot…

Az elsődleges indokom még Görögország előttről jött: hogy szeretteim, barátaim, ismerőseim némileg nyomon tudják követni hogy élek, megvagyok, nem vesztem tengerbe, nem üttöttek el gonosz kerékpárosok, és ha valami különleges dolog történik velem, azt egyszerre tudjam megosztani mindenkivel aki kíváncsi rám (elsősorban persze továbbra is a fenti halmazok tagjai számára).

Meg a blog nevében ott van az az “egotrip” feliratocska, amivel nem a rapper-hiphop magazinra akartam utalni, hanem arra, hogy egoista vagyok és utazgatok. És a saját egómban próbálok körbenézelődni. Ez biztos néha érdekes ficakokat eredményez az irományok (vagy azok hiányának) minőségében… de legalább látszik hogy még nem vesztem tengerbe és nem ütöttek el a biciklisek… ez is valami, nem? :D

(Csak a valósághű információközlés kedvéért említem meg azt a műhelytitkot, hogy kb 4 napra előre vannak beállítva a reggel 9-kor automatikusan közlődő szösszenetek, így ha áthajt rajtam egy csordányi kétkerekű, akkoris csak négy nap múlva szűnik meg a blog. Előrelátó, mi?)

A zenék amiket meg válogatok, szintén kifejeznek engem ilyen-olyan módon. Mára is van ám egy, klikk:

AvPR

Tartozom egy vallomással: Szeretem a sci-fi horrort. Nagyon.

Próbálom manapság bepótolni a világtól elzárt lét következtében létrejövő kultúrális lemaradást. Volt például 2007 végén egy AVPR azaz Alien vs Predator – Requiem.

Ayreon

Ennek a formációnak tudom a leginkább elismerni a zenei érdemeit, de a többi nótájuk annyira nem áll közel hozzám. Az albumot – amiről ezt a számot választottam – a hangzatos 1011001 névre keresztelték. Ismét egy újabb bizonyítéka, hogy a Hollandoknál nincs teljesen minden rendben… de nekem tetszik. :)

Ayreon – Beneath the Waves

“Beneath the waves we were invincible
In a world without frontiers
Beneath the waves we were inseparable
In a world without walls”

After Forever

Kissé Therionos beütés, tettem is volna ide mondjuk egy Opus Eclipse-t tőlük, de hát ők -ugye nem idevalósiak.

After Forever – Leaden Legacy

“Those who separate and join the opposite
do not see that that will get them nowhere
Can’t you understand it is a similar manipulation
Wake up and see the light”

Within Temptation

Tegnap tévedtem, nem a heti zeneposthoz, hanem a zenepostok hetéhez érkeztünk. Maradjunk hát egy kicsit ennél a Holland vonalnál, nézzük, milyen különleges dolgok vannak még itt, pl. ez:

Within Temptation – Deep Within

“Is there a place deep within?
A place where you hide your darkest sins”

(Jelentkezzen, aki szeretné, hogy inkább az időjárásról beszéljek.)