Kell egy csomó papír.
Hivatalosak, orvosiak, rólam szólók, a multamról szólók… mindenféle.
Elindultam ügyeket intézni, azt hiszem minden rendben ment.
Körbejártam Budapestet háromszor, megfordultam legalább 8 orvosnál. Állítólag egészséges vagyok és semmi nem akadályozza az irodai mukámat.
Pénteken kezdek.
Gyökerestől a feje tetejére állt az életem. Illetve leginkább mintha gyökeret eresztettem volna. Van munkahelyem, hétfőn kezdek. Van otthonom, hétfő óta. Talán a nyugalom is be fog állni. Talán rendben vannak a dolgok. Azt hiszem, minden jó lesz.
Ez most olyan, mintha bizonygatnám. Magamnak, a külvilágnak, mindenkinek, hogy tényleg rendben van.
Nem. Most nem kell bizonygatnom. Lehet hogy még a gödör alján vagyok, de előttem egy kaptató van, és ha nem is hiszem el, azért érzem… hogy most jobb, és hogy napról napra egyre jobb lesz.
Azt hiszem, jobbra fordultam.
Ha netközelben leszek, majd frissülök. :)
Üres, üresség. Vagy éppen érvénytelen. Ez van most. Visszatértem Magyarhonba. Próbálom kitalálni a következő lépést.
Amiről tudnék írni arról nem lehet. Amiről lehet, arról nem tudok. Amiről tudnék is és lehetne is az meg nem érdekes.
Felvenne valaki konvertibilis ungarishe petákért pillangólábakat számolni, íróasztal mögött?
Annak ellenére, hogy kicsit megállni látszott az idő, azért szépen lassan minden haladgat a maga útján, és ha éppen nem előrefele, akkor hátra, vagy oldalra, bele az ingoványba, a “kitudjamibe”.
Hogy ezzel a rendkívül lírai de annál semmitmondóbb első mondattal mit is akarok mondani? – Azt, hogy holnapután hazautazom.
A december végi narancsbusz kellőképpen telített ahhoz, hogy azon ne akarjak 24 órát zötykölődni.
Az előttem álló két hét kellőképpen karácsonyi, hogy érdemben ne számítsak már interjúra, visszahívásra, munkábaállásra.
És persze az egyéb jelentős indokok is alátámasztják ezt a hirtelennek tűnő, de átgondolt és boldogító döntést.
A blog nem szűnik meg, csak átalakul. (ismét :P )
Hihi, pár napra eltérek a megszokott kerékvágástól, és rögtön kapok néhány kíváncsi kommentet a hogylétemet illetően, vagy valami hasonló. Ennek örülök; ez azt jelenti, hogy van egy érdeklődő olvasótáborom, kezdő bloggerként azért ez nem semmi! :D
Persze baromi jól esik, hogy akiknek elsősorban írok, nemhogy nem lázadnak, de kivont karddal anyaoroszlánként védenek, akármilyen hülyeségeket is csináljak. :*
Kedves olvasók, az az igazság, hogy baromira untam magam a bloggal együtt. Valahogy nem tudom kellőképp változatos formában kifejeteni, hogy nem történik velem semmi nincsenek a napjaimban írásra érdemes újdonságok.
Van az alapvető állapot: Munkát szeretnék találni minél hamarabb. Úgy emlékszem, egy felmérés szerint az átlag pályakezdő Magyarországon három hónap alatt talál munkát. Nos, én három hete vagyok itt, és nekem még nincs. Read the rest of this entry ?
Következő lépés gyanánt megint beiktattam egy állásbörzét…
Hát…
Lehet, hogy jobb ha most nem fejtem ki bővebben :p
És hogy nézzem a jó oldalát is: nagyon könnyen odataláltam, és kezdem megszokni a helyi tömegközlekedést.
Small moves… small moves.
Hát… társasági élmény gyanánt eljárok minden nap boltba… Legalább friss levegőn vagyok, kötök hozzá egy kisebb sétát is mindig valamerre (ezekkel a mesés holland utcákkal nem tudok betelni!) de a cél és az alap akkoris a bolt az összes kihívásával együtt.
Igaz, hogy a nyelv sokban hasonlít az angol és a német keresztezésére, de élesben tesztelni kombinációs készségeimet azért nem egyszerű…
Egyrészt meg sem tudom sokszor jegyezni, hogy hogy is hívják azt, amit aktuálisan meg kéne vennem (pl rundergehakt a darált marhahús kipfilet pedig mondjuk a csirkemell, de ezek viszonylag egyszerűbbek) Néha pedig ki sem tudom olvasni amit a termékre írnak nagybetűkkel; ez leginkább az ilyen aprított zöld salátakeverékeknél fordul elő, ahol ránézésre nem tudom eldönteni, hogy az vajh’ zeller, vagy petrezselyem vagy valami egyéb frisszöld keverék… azt hiszem az itteni nyelv is egy szóvá képzi az összetartozó fogalmakat, ebből lesznek a csomagolás egész felületét körbeérő kifejezések.
Alapvetően igyekszem a Katiék által vásárolt, háztartásban lévő termékek képét vizuálisan memorizálni. Úgy jobban megy (pl. az a margarin, amin egy kis kék szélmalom van, vagy a rizs, aminek zöld a csomagolása)
A maradék esetekben meg marad a találgatás a töprengés és a végén a meglepetés. (Első ilyen sztorim volt a tévedés-kifli, amikor levettem a polcról az első kiflinek látszó, átlátszatlanul becsomagolt sütésre váró képződményt. Sima bagett helyett, fűszervajjal megkent focacciát találtunk a csomagolásban. Reggelire igen ízletes volt.)
Boltba járni csupa kaland. :D
Felkelek és kizombizok a konyhába egy kávéért. (Rajtam és ezen az állapoton már Petiék is nevettek az eddigi hétvégéken…) Közben viszem magammal a laptopot, mert a nappaliban szívesebben üldögélek egész nap, mint a kisszobában. Laptop be, net csatlakoz kávé megisz.
Nem, nem kaptam mailt…
És nekifogok a napi teendőknek:
Netböngész,álláskeres, mailküld, telefonvár… semmi
Aztán elballagok boltba, főzök és stresszlevezető jelleggel mosogatok. Amikor hazatér, együtt vacsizunk Katival vagy ha úgy jön össze, akkor hármasban Petivel is.
Aztán eltöltöm az estét, néha még Dutchot is tanulgatok…
Aztán késő éjjel üresen és kábán aludni megyek és reménykedek benne hogy a következő nap eredményesbb lesz.
Kéne már az a munka… bármi! -mert közösségi élmény.
Ön a Kezdetek - végek kategória archívumát böngészi.
