Tél volt

Hollandia sarka

Amióta itt vagyok, most először éreztem magam igazán kirándulónak. Szombaton egy hatalmas Gouda-körutat tettem, lőttem még gyorsan pár remek képet. A napsütés persze nagyban hozzájárult. Igazán szép Hollandiától, hogy még egy kellemes hétvégével örvendeztetett meg. Vasárnap pedig felkerekedtünk hármasban és ellátogattunk egy technikai csodához, a Maeslantkering nevű viharvédelmi gáthoz. Ez az egyedülálló építmény a szárazföld belsejét, a tengerszint alatt fekvő területeket védi. Ha egy nagyobb vihar közeleg, szépen becsukják, és hullámok be nem, hajók pedig se ki, se be. Idáig ugyan csak egyszer fordult elő, hogy vihar miatt zárták, de minden szeptemberben tartanak egy nyilvános tesztjáratot. Szerintem érdemes megnézni, hogy mozog pár tonnányi fém ;) Amúgy szintén sütött a nap, gyönyörű időnk volt, és ennek örömére kisétáltunk Hollandia csücskéhez, egészen be a tenger közepe felé egy kilométernyit valami hullámtörő töltésen. A partra visszatérvén nagyon bátornak éreztem magam, még a tengerbe is beletettem a lábam. Persze csak bakancsostól. :)

Webeskedés

- Mi történik, ha az ember lányának a kelleténél több ideje van?
- A kelleténél több időt fog hülyeségekkel tölteni.
Például a wiwes adatlapomon készítettem albumokat, és bejelöltem a képeimen a szereplőket. Egész jópofa lett ez az új képkezelés, bár vannak még hiányosságai… a jpeg-artifaktos tömörítéstől és az igénytelen kicsinyítéstől mindig égnek áll a hajam, dehát ez éppen ott nem rajtam múlt- A képfeltöltés persze azt az előkészítést is feltételezi, hogy képeket válogattam, szerkesztettem, finomítgattam…

… nem kell félni, a tegnapi bejegyzés nem veszett el, csak átértékeltem az idevalóságát… meg belegondoltam abba is hogy lesznek még hasonló jellegű megnyilvánulásaim, és gyorsan létrehoztam a grafika-fikázós oldalt. Ha már majd nagyon sokminden lesz ott, akkor indítok külön blogot talán neki… talán. Addig meg szépen elfér itt a külföldieskedős élményeimmel.

Az állatorvosi lovat azért itt hagyom, olyan jól néznek ki egymás mellett… :)

A tavak – képekben

Ez a kép értelemszerűen még nem a tavaknál készült, de annyira tetszett az egész megvalósítás, hogy le kellett fényképeznem.

Ezeket pedig már a parkban lőttem. Nem egyszerű itt fényképezni. Nagyon durva a szórt fény és rettentő erősek a kontrasztok. Vagy a hatalmas fehér felhők lesznek szemégetően világosak, vagypedig a sötét lesz kivehetetlen. Sebaj, GIMP a barátunk. :)

Amszterdam

Ezzel az élménybeszámolóval még visszamenőleg tartozom: szombaton nagyon szép idő volt és ellátogattunk Amszterdamba.

Viszonylag hamar sikerült kompromisszumos megoldásokat találni a “hova?”-kérdést illetően, így elindultunk a belváros felé… (bár én automatice vonzódtam volna a külkerületekhez, de ha nem egyedül vagyok – alkalmazkodom).

Azért így is jó volt :)

No, ez egy tipikus homlokzatgyüjtemény, és tényleg így kócolódnak meg dölöngélnek összevissza a házak…

A kimondottan szűk csigalépcsőházak miatt a homlokzat tetején elhelyeztek egy nyúlványt egy csigával, ami a bútorok ablakon keresztüli bejuttatásában játszik szerepet. Néha az utcafrontot emiatt egy kicsit előredőlősre építették. az összes többi borulás csak az alapzat süllyedések következménye… semmi komoly.

Adtunk a kultúrának is, Rembrandt Éjjeli őrjárat szoborcsoportjával…

Aztán következett az a rész, ami a legtöbb embernek Amszterdamot jelenti.

Nekem kicsit sok volt. Kicsit tömény volt. A rengeteg külföldi, akik izgalmat és legális örömöket keresnek egy furcsa országban. Szó szerint mindenhonnan áradt az a jellegzetes sörszag, minden második ház pedig…

Hát, hogyismondjam. Nem véletlenül piros.

Gouda

Ezt látom amikor kinézek az ablakon ami a fejem fölött van:Ezt meg akkor látom ha végigmegyek az utcán:

Ezeket meg akkor látom ha átmegyek a tér túloldalán és megkerülöm a háztömböt:

Nos, lehet találgatni, hogy mi az, ami megfogott Hollandiában…

Den Haag

A tegnapi kiállítás nem volt teljes kudarc és ennek jelen esetmeben nem kicsit örülök. Hogy őszintén és optimistán hangozzak: egyáltalán nem volt kudarc, sőt – első kézből bizonyosodhattam meg arról, hogy vannak munkahelyek ahol egyáltalán nem gond hogy csak angolt és egy kelet-európai nyelvet beszélek (illetve ez utóbbi senkit nem érdekelt, de hátrány sem volt). Kaptam egy rakás prospektust meg egy-két reklámterméket (főleg ehető és iható képződményeket) és örülhettem annak, hogy végre egy olyan helyen voltam, ahol emberek vannak és kedvesen szólnak hozzám.

A mai napomat viszont egy kisebb kiruccanással tettem színesebbé: ellátogattam Hágába (amit a helybélik csak a fentebb leírt néven emlegetnek). Nem néztem múzeuomokat. Nem kerestem meg a Nemzetközi bíróság épületét sem. Nem tértem be egyetlen egyéb híres látványosságba vagy templomba sem. Viszont nagyon jót csavarogtam és hagytam hogy az intuíció és a véletlenek elém vezessenek döbbenetesen szép helyeket. Ismét találkoztam régi álmaim színhelyeivel és ez egy kicsit az enyémmé tette a várost – az élményt. Hozzá az extra eufória amikor a döbbenettől, az ámulattól és a látvány szépségétől elakadt a szavam.

Amikor Utrechtbe megérkeztem 20 óra buszozás és gyűrődés után, akkor ugyanazt mondtam mint hasonló állapotomban annó Zagrebban. Hogy ezért (a látványért) már megérte eljönni. Na, Utrecht szép volt, de Hága (máshogy) hatott rám.

Nem habzsolom két kanállal az élvezeteket, Amszterdam még várat magára. Most újult erővel próbálok a munkakeresésre koncentrálni.

Nappal

Goudában tartózkodom jelenleg és próbálom egyenesbe tenni a munkavállalásomat. Kb úgy érzem magam, mint a Galaxis utikalauzban a rakétából átlényegült ábrándozó ámbráscet, aki azon tanakodott, hgy a nagy lapos felé közeledő valami barátságos lesz-e vagy sem. Nem lett.

Ha látogató lennék itt, biztos önfeledten élvezném a kedves házikókat amik leginkább amolyan mézeskalácsosra emlékeztetnek. Meg biztos örömködnék a fagynak is ami kristályossá varázsolja a tárgyak felületét. Meg biztos ropnám és ropnám és ropnám a köröket a kacskaringós utcákon hogy minél többet lássak. De nem vagyok látogató és nem tudom, hogy miképp fogok tudni beilleszkedni.

Tegnap 10 percet álltam egy doboz kávé fölött, de külsérelmi nyomai alapján nem tudtam eldönteni, hogy instant-e vagy sem. Nem tudom mit jelent, hogy “bereidingswijze”. :P

Éjjel

Délben indultam és 20 órát utaztunk.

Most Hollandiában vagyok és munkát keresek.

Csónak

Vasárnapra már mindannyian jól kikészültünk a kisszobától a terheléstől, az együttlakástól a nyúzástól a kupitól a fürdőszobátlanságtól meg úgy mindentől. De tartotta bennünk a lelket az a tudat, hogy megyünk csónakázni. Reggel még jól összebalhéztam a takarítókkal a munkatársaim miatt, meg a munkatársammal a takarítók miatt és jól felkészültem, hogy kiborulós -veszekedős nap lesz a vasárnap és majd magamban kell keresnem, hogy azért mégiscsak jó nekem itt és hogy legalább szabadnapunk van és ennek azért örülhetek… Aztán még Atit is leszúrtam mert elaludt és elkésett… de aztán sikerült elindulnunk. Kaptunk egy kis elméleti oktatást, hogy hogy kell vezetni a bárkát, kaptunk programajánlatot, hogy hova menjünk, meg hogy meddig mehetünk el (a csónak csak bizonyos partszakaszig közlekedhet). Aztán elindultunk hármasban. Bámultuk a legkékebb tengert amit valaha láttunk, és a tetején a leghófehérebb habokat, amit a pici motorunk kavart. (Vajon miért is kék-fehér a Görög zászló?) És rögtön a nap elején kb 10 perc hajókázás után megláttuk ezt:

Talán cápa?

Aztán ezt:

egy ideig követtük őket a távolból, kutattuk a nagy kék vizet, hogy hol bukkannak föl megint… .

Bizony Delfinek voltak! (hihi most eszembe jutott a mese hogy: TROLLOK VOLTAK!)

Aztán egy ideje már nem láttuk a csapatot sehol felbukkanni, és mentünk is volna tovább amikor egy nagy csobbanást hallunk… és a csónak orránál felugrott az egyikük! A delfinkék ott úszkáltak a a száguldó motorcsónak orra előtt és ugráltak fel, kergetőztek, lubickoltak, produkálták magukat és hallgatták az őszinte gyermeki – örömteli visongásunkat. Persze mi is belementünk a játékba, mentünk utánuk amikor ők kanyarodtak el és ők jöttek utánunk amikor nem láttuk, hogy hol vannak. Jó félórát elkergetőztünk így együtt, aztán elbúcsúztunk és mentünk tovább az utunkra. A boldogság és az élmény viszont egész nap velünk maradt. Köszönöm Nektek, vizi testvéreink! Mindhárman örültünk a találkozásnak!

A nap további részében meglátogattunk egy homokos partszakaszt, Ati aludt Dóri telefonált én pedig lubickoltam és a víz mélyéről gyűjtöttem kagylókat Aztán felmentünk Korfu város csücskéhez a kifutópálya elé, és reménykedtünk, hogy leszünk olyan szerencsések, hogy elkapunk egy leszálló repcsit… kb másfél óránként érkezik egy röpzaj és mi nem akartunk annyit ott ülni… de megérkeztünk és rögtön megláttunk egy érkező gépmadarat 30 perc lefolyása alatt leszállt egy kis magángép, egy Airbusz-féleség egy Boing-méret meg egy mezőgazdasági. Mázlista banda vagyunk, mi?

Kb délután öt környékére bejártuk az ajánlott helyeket és gondolkodtunk hogy mit csináljunk még… fürödtünk már bent a tenger közepén is, meg vezettük is a tengeri paripánkat mindhárman, aztán úgy döntöttünk, hogy még meglátogatjuk a halászfalut ahol még nem voltunk… A delfines mókához képest nem volt egy nagy durr, de legalább ettünk egy kis desszertet meg üldögéltünk valami stabil talajon…

Fél hétkor vittük vissza a hajót, de mielőtt visszaadtuk, még megtúráztattuk egy kicsit, Ati Kapitány meghajtotta a hullámok tetején, meg kanyarogtunk összevissza és megállapítottuk, hogy önmagában is jobb mint a jetski, ár/érték arányban pedig összehasonlíthatatlan a különbség. Persze sokat lendített a dolgon, hogy nagyon jó volt a banda is. Mindhárman ugyanúgy lelkendeztünk és hülyéskedtünk… valami szokatlan hármas egyetértés volt egész nap köztünk és a kicsi csónak nem az összezártságot hanem a szabadságérzést váltotta ki belőlünk.

Kiszállás után éreztük még órákon keresztül a hullámokat meg a hajómotort az egyensúlyozórendszerünkben, és úgy döntöttünk, hogy ezt még ki kell mozognunk magunkból, ezért még ráhúztunk egy pöttyet és megünnepeltük Dóri szülinapjának előestéjét. Félnégykor keveredtünk vissza a hotelba, és érdekes módon hétfőn rendesen fel tudtam kelni és csinálni a dolgom.

Gyönyörű nap volt és hálás vagyok hogy ilyen kijutott nekem.

Háromra lehet irigykedni: 1, 2, 3… :D