Mottó: Egyedül nem megy? – akkor szenvedjünk csoportosan!
Lassan már két hónapja élvezem az ülőmunka áldásos hatásait. Állandó fáradtság, fájós nyak, a hát, egészen le a derekamig. Emiatt meg a kialvatlanság… Korábban is gondoltam rá, hogy sportolni kéne, de a helyzet kezdett egyre kritikusabb lenni, és éreztem, cselekednem kell, mert idővel egyre nehezebb lesz.
És milyen a sors? – Amikor igazán szeretnék valamit, akkor elém teszi a lehetőséget. Vagy a kész megoldást.
Már viszonylag régóta tervezgettem, hogy elmegyek aerobikra, -mert jó, mert szeretem, és mert szükségem van a mozgásra – megláttam az üzenőfalamon a hirdetést.
Na, a helyzet az, hogy aerobiknál számomra fontos, hogy minden klappoljon, a lépésalap, az ütemezés, az óra felépítése, és… eleve, hogy az egész színvonalas, profi, élvezhető óra legyen. Hiába tanultam erről több szemeszteren keresztül, azzal is tisztában vagyok, hogy én nem tudnám megcsinálni. Rengeteg idő, gyakorlat, tapasztalat, edzettség… sokminden kell ahhoz, hogy valaki jó aerobikoktató legyen. És a profi oktatók nem adják olcsóért magukat.
Orsi (ez itt a reklám helye) viszont nagyon jó (és teljesen megfizethető és frekventált helyen van).
Jó stílusú, jó hangulatú – mégis erős óra, jó zenék jókedv öröm és bódottá!
Látom azt is, hogy az edzettségem a béka feneke alatt van, meg hogy rettentő alulkoordinált lettem az elmúlt időszakban, de most / ide szívesen járok. És hétről-hétre egyre jobban érzem magam.
Csajok! Gyertek csütörötökönként aerobikra!
(De tényleg! Ha érdekel, részletek levélben.)
Archive for 2009. Április
