Hullámok

Jó. Nagyon jó. Nyugalom van és béke és szépség és kiegyensúlyozottság.

És minden olyan, mintha az élet így lett volna megírva azzal az arany színű tollal. És amikor épp befejezném a bejegyzést, amiben kifejtem hogy mennyire rendben van minden és mennyire élvezem, akkor történik a bumm – egyenesen bele az arcba. Ha nem is kerülök tőle a földre, mégis azt mondom, hogy inkább nem kürtölöm a boldogságomat világgá. Még nem. vagy most nem. vagy nem így.

Mert féltem, és mert nem akarom elkiabálni.

Nagy átlagban azért azt mondhatnám, mintha csillapodnának a hullámok és emelkedne a vízszint.