Most

Munka

Influenza

Inter-nyet (anélkül meg nehéz frissülni)

Minden

Kell egy csomó papír.
Hivatalosak, orvosiak, rólam szólók, a multamról szólók… mindenféle.
Elindultam ügyeket intézni, azt hiszem minden rendben ment.

Körbejártam Budapestet háromszor, megfordultam legalább 8 orvosnál. Állítólag egészséges vagyok és semmi nem akadályozza az irodai mukámat.

Pénteken kezdek.

Változások

Gyökerestől a feje tetejére állt az életem. Illetve leginkább mintha gyökeret eresztettem volna. Van munkahelyem, hétfőn kezdek. Van otthonom, hétfő óta. Talán a nyugalom is be fog állni. Talán rendben vannak a dolgok.  Azt hiszem, minden jó lesz.

Ez most olyan, mintha bizonygatnám. Magamnak, a külvilágnak, mindenkinek, hogy tényleg rendben van.

Nem. Most nem kell bizonygatnom. Lehet hogy még a gödör alján vagyok, de előttem egy kaptató van, és ha nem is hiszem el, azért érzem… hogy most jobb, és hogy napról napra egyre jobb lesz.

Jobbára ártalmatlan

Azt hiszem, jobbra fordultam.

Ha netközelben leszek, majd frissülök. :)

Két gyöngyszem

“Arguing on internet forums is just like special olympics. Even if you win, you are still retarded.”

——————————

“Ne vitatkozz a hülyékkel, mert lealacsonyodsz a szintjükre ott meg legyőznek a rutinjukkal!”

Leveleim

Az úgy kezdődött, hogy volt néhány elintéznivalóm a postán és fel kellett adnom egy irományt is. Pár sort is kellett volna írnom a levélbe. Mivel nyomtató nem nagyon van a közelben, gondoltam megírom gyöngybetűkkel, az se von le a tartalmi értékéből… Nosza, kérek papírt, ez nagyon-nagyon régen (de lehet, hogy csak nálunk faluhelyen) úgy működött, hogy benyúlt a néni a polc alá és kiszedett pár darab papírt és egy jókívánság kíséretében a kezembe nyomta. Aztán behozták a postacímeres papírt és azt osztogatták hasonló elánnal.
Na, odamentem a nénihez, mondtam hogy szeretnék két sima, üres, fehér papírt is kérni a borítékhoz, mondta, hogy papír darabja öt forint. Hát – gondoltam – sebaj, legalább megírom itt a postán, nem kell visszajönnöm, ennyit megér a dolog. Erre kaptam két postacímeres valamit, ami ugyan fehér, de a hátoldalán egy kur… akaromonndani rettentő kultúrált rányomtatott vonalkód van egy “LEVÉLPAPÍR” felirattal. Mondtam a néninek mosolyogva, hogy dehát ez ilyen nyomott bigyós, ez nem sima… Ő meg mondta vissza mosolyogva, hogy de a másik oldalán nincs semmi, mondom, de – a postacímer. Mondja erre, hogy hát ja, egy cégjelzés. Mondom erre: bizony, csak kár hogy nem az én cégem jelzése.
Elkönyveltem magamban, hogy 10 forintot buktam, a postásos lapot majd elteszem emlékbe, hivataloskodós levelezésben ezzel nem fogom égetni magam. A levelemet meg majd megírom és kinyomtatom egy fénymásolószalonban. Ott szerencsére még nem találták ki, hogy CG-címeres papírra nyomtatják a kuncsaftok megrendeléseit.

Kockamese

Múlt hét pénteken egy levél fogadott a mailboxomban: Értesítjük, hogy szervízünk megjavította a Sn:xyz… … tamtaram márkájú készüléket, melyet átvehet ekkor és ekkor. Wihíííí, elkészült a laptopom! Gyors pillantás az órámra. Ohh – remek, rengeteg időm van. Gyorsan kicsíptem magam, nagy levegőt vettem és elindultam. Odaértem, a szükséges papírmunka után megpillantottam a kicsikémet. Visszafogtam feltörő örömkönnyeimet, de ahogy letették elém a pultra, észrevétlenül megcirógattam a gerincét. Helyben körbe is nézegettem, mert ugye fő a paranoia, de a jelek szerint nem bántalmazták amíg távol volt tőlem. A garis szervíz munkatársai akkor kezdték elnyerni a bizalmamat amikor konstatáltam, hogy a meghajtó cseréjén túl még kiporolták belül, és adtak neki egy BIOS frissítést is. Amikor hazatértem, letettem az asztalra a szokásos helyére, eltáncoltam neki a tiszteletadó törzsi rituálémat, leborultam előtte háromszor, mert ettől majd jól fog működni. Eztán lótuszülésbe helyezkedtem előtte és csöndes meditációba fogtam, hogy tökéletesen ráhangalódjak. És közben valami ilyesmi járt a fejemben: “My precioussss”

Aztán elbúcsúztam a kölcsönbe nálam levő, szintén csodálatos tabletPC-től, és éreztem, hogy lassan helyre fog rázódni a világrend.

A történet vicces része, avagy a megszokás hatalma: Amikor visszaültem a saját gépemhez… Előttem a monitorom, kezemben a toll ami a kicsi wacomhoz tartozik. A tollat egy határozott mozdulattal hozzányomtam a monitoromhoz, majd nagyon bután néztem. Aztán nevettem egy jót. (A tablet PC-n egyben van a tablet és a monitor. Az én gépemen pedig -értelemszerűen- nem.)

Ok… egy kicsit félreteszem azt, hogy MÉG MINDIG nem kerestek sehonnan, hogy én lennék számukra egy lehetséges jelölt és…

Meg félreteszem azt is, hogy napról napra ott tespedek a gépem előtt és nézem és nézem és nézem az álláshirdetéseket.

Persze a mentálom darabokban, a türelmem konvergál a nullához és annyira vagyok tanácstalan mint egy ma született borneói csirke. Fogalmam sincs mit tegyek azon kívül amit eddig tettem…

Tehát ülök és nézem a hirdetéseket. Néha belefutok röhejsekbe, néha átb.. átverősökbe, meg persze filterelem magamban a millió ügynöki, és egyéb hirdetéseket. “gazdagodj meg otthon napi két óra munkából”, “légy velünk pilótajátékos”, “tedd sínre anyagi helyeztedet”. Hát… ha ez ilyen egyszerű, én valamit piszkosul elszúrtam.

És ahogy próbálgatom a kicsi lábaimat képletesen mindig előre tenni, rájövök, hogy félek a következő lépéstől.

Hogy is mondta Yoda mester?

“Fear is the path to the dark side. Fear leads to anger. Anger leads to hate. Hate leads to suffering.”

I sense much fear in myself.

Menekülni kéne.