Agresszívblog

Kb egy hete már, hogy itthon vagyok, lehet hogy talán kettő is van. És érzem, közeledek a sötét oldalamhoz, léptékekkel gyorsabban, mint Görögországban vagy Hollandiában.

Kezdve ezzel a fantörpikus MÁV sztrájkkal amely nemcsak a hétköznapok egyszerű szervezését, de a jelek szerint még az ünnepek gördülékenységét is alássa. – Igen; 25-én nehéz lesz Volánbusszal családom vidéki részéhez utazni.

Folytatva a kedves munkaközvetítőkkel, akik olyan kulcsfontosságú információkat felejtenek el előzetesben közölni a megbeszélésre (vidékről, sztrájkkal dacolva!) befáradó alannyal, hogy érvényes iskolalátogatási hiányában senkit nem áll módukban alkalmazni. Vajon ezt olyan nehéz lett volna a telefonba mondani?

Természetesen figyelembe véve azt is, hogy egy cirka 70 nettós recepciós álláshoz nekem motiváltnak és elhivatottnak is kell lennem.Vagy egy sima kis hostessmunkához két nyelvet kell folyékonyan beszélnem. – Az elég motiváció, hogy pénzt szeretnék keresni?

Meg persze ne feledkezzünk meg a BKV-ról sem, ahol nyugodtan lyuggathatom a buszjegyeket sorban egymás után 3-4-et ha átszelem a várost. Ha meg eltévesztem, elrontom, nem jól csinálom, vagy simán csak valami gyanús, a jólszituált ellenőr diszkrét és finom stílusban fog figyelmeztetni a súlyos vétségemre egy alig valamit kóstáló kicsiny csekkecske kíséretében.

Szerencsére megtaláltam a megoldást. Le kell lőni mindenkit, aki nem szimpi, akivel bajom van. Hulljanak csak! Sokkal szebb és boldogabb lenne ez az ország néhány jóképességű embertársunk nélkül Utána pedig egészen biztosan nem lesz gondom sztrájkkal, munkával, megélhetéssel…

…úgy cirka 30 évig… de az is lehet, hogy életfogytig sem. ;)

Ordibátor

Néha annyira egyszrű megoldásnak tűnik agresszívkodni. Néha olyan kézenfekvő lenne ordibálni. Néha kibukna belőlem…

Edzett hangom van; amolyan dobhártyaszaggatós. Kipróbáltan csendben marad tőle öt percre  harminc gyerek. Feszültséglevezetésnek is tökéletes.

Mi egyszerűbb: visszafojtani, ha kikívánkozna, vagy szabadjára engedni annak ellenére hogy konfliktuskerülő vagyok…?

Mi célravezetőbb: tűrni, hogy ne hallgassanak végig, és bízni abban, hogy előbb el tudom magyarázni jó szóval, avagy…

Hangom tüze mindenkit elemészt. Lehet hogy egyszer elmegyek majd énekelni (persze szigorúan torokcsakra-tisztítási célból) – reszkessetek!

A fennmaradó időben pedig keresem a belső békét.

Cápakarácsony

A cápák és Jinglebells néven találtam nemrég egy cikket egy kutatásról. Ugyan még csak terv, de kapásból kicsapta nálam a biztosítékot valami idétlen heherészésbe taszítván enegm.

Lényegében azt vizsgálnák, hogy mennyire és mely karácsonyi dalokat szeretik a legjobban a cápák.

Ezt illetően az első kérdés ami eszembe ötlött: MINEK?

Miért jó ez és kinek? Mit ehet ebből leszűrni? Mivel járul hozzá eme fontos információhalmaz a tudomány fejlődéséhez?

Netán esély van arra, hogy valami különleges, újszerű, eddig nem tudott összefüggésre derül fény?

Lelki szemeim megint nekilódultak: A kaliforniai szörfösök rettegő arccal éneklik, hogy “száájlentnájt-hóóólinájt….” Mire a vérszomjas cápa gyermeteg vigyorba fordulva visszasüpped a hullámok közé. Valószínű, ugye? Hogy ez nem nekem jutott előbb eszembe!

Busz, Utrecht

Fura kissé így visszatekintve megírni ezt, de még jól jöhet valakinek:

Narancs busszal utazva Utrechtbe (meg gondolom Amszterdamba is hasonlóan) ezt érdemes szem előtt tartani: A busz egy városon kívüli prérinek látszó helyen teszi le az embret. onnan villamossal lehet bejutni a város közepébe. Az eindhoveni megálló a vasútállomás mellett van, az nem tűnik olyan vészesnek.Amszterdamban és Utrechtben ellenben tömegközlekedni kell.

Szóval a busz ledobott Utrecht mellett. Elvileg a villamoson is lehet jegyet kapni,

Biometrikus azonosító

Most, hogy kezembe került, szembesültem a ténnyel hogy útlevelem, ez a remek képződmény, egy chipet tartalmaz, amiben biometrikus adataimat tárolják. Nosza, kaptam magam és legugliztam a témát, vajh mit találok. Első körben nem sokmindent. Második körben megleltem, hogy német felebarátaink ujjlenyomat részletekkel adják ki az útleveleiket.
Aztán megleltem azt is, ami engem kissé jobban érdekelt: ami minket érint.

Ok, tudom, hogy veszettmód másnapos (államvizsga után szabad!) voltam azon a bizonyos napon, amikor csináltattam az útlevelem, de kristálytisztán emlékszem, illetve nem emlékszem, hogy közölték volna velem, hogy mivel jár manapság egy útlevél. Tegye fel a kezét, akit még feszélyez a gondolat, hogy csak úgy zsupsz, lelopják a biometriáját és azonosítót gyártanak belőle…

Engem igen.

Még akkor is, ha állítólag az én védelmemben készült…

Hollandia sarka

Amióta itt vagyok, most először éreztem magam igazán kirándulónak. Szombaton egy hatalmas Gouda-körutat tettem, lőttem még gyorsan pár remek képet. A napsütés persze nagyban hozzájárult. Igazán szép Hollandiától, hogy még egy kellemes hétvégével örvendeztetett meg. Vasárnap pedig felkerekedtünk hármasban és ellátogattunk egy technikai csodához, a Maeslantkering nevű viharvédelmi gáthoz. Ez az egyedülálló építmény a szárazföld belsejét, a tengerszint alatt fekvő területeket védi. Ha egy nagyobb vihar közeleg, szépen becsukják, és hullámok be nem, hajók pedig se ki, se be. Idáig ugyan csak egyszer fordult elő, hogy vihar miatt zárták, de minden szeptemberben tartanak egy nyilvános tesztjáratot. Szerintem érdemes megnézni, hogy mozog pár tonnányi fém ;) Amúgy szintén sütött a nap, gyönyörű időnk volt, és ennek örömére kisétáltunk Hollandia csücskéhez, egészen be a tenger közepe felé egy kilométernyit valami hullámtörő töltésen. A partra visszatérvén nagyon bátornak éreztem magam, még a tengerbe is beletettem a lábam. Persze csak bakancsostól. :)

Bejelentés

Annak ellenére, hogy kicsit megállni látszott az idő, azért szépen lassan minden haladgat a maga útján, és ha éppen nem előrefele, akkor hátra, vagy oldalra, bele az ingoványba, a “kitudjamibe”.

Hogy ezzel a rendkívül lírai de annál semmitmondóbb első mondattal mit is akarok mondani? – Azt, hogy holnapután hazautazom.

A december végi narancsbusz kellőképpen telített ahhoz, hogy azon ne akarjak 24 órát zötykölődni.

Az előttem álló két hét kellőképpen karácsonyi, hogy érdemben ne számítsak már interjúra, visszahívásra, munkábaállásra.

És persze az egyéb jelentős indokok is alátámasztják ezt a hirtelennek tűnő, de átgondolt és boldogító döntést.

A blog nem szűnik meg, csak átalakul. (ismét :P )

A blogmotorom és én

Rendkívül izgi bejegyzés és egy fontos vallomás következik.

Kezdem a vallomással. Mint ahogy nemrég külső forrásból származóan megállapítódott: vannak (apró) dolgok, amikhez ragaszkodom, és nehezen szánom rá magam a változtatásra illetve nem viselem jól a változást. Ilyen pl a “kedvenc” kávézóm Utrechtben. Ebbe tértem be először, mert kávéra szomjaztam és mert wifit sugároztak a fekete mellé. Máshol azóta sem voltam, de nem is vágyom rá. Nem esnék jól a “más”. Az apró kényelmetlenség, amíg megszokom az újat – de miért is tenném, ha nem szükséges?

Vicceskedős

Néhány biztos jel annak megállapítására, ha kissé feszült vagyok:

- úgy kattintok kettőt az egérrel, hogy egyet sem akartam.

- hörgős metált hallgatok és egész nyugis dallamnak találom.

- habverő és gőz nélkül készítem a csészében a tejszínhabot… másfeles tejből.

- összekoccannak a poharak a polcon amikor finoman behajtom a hűtőt.

- a legnagyobb késsel szelek 10 másodprec alatt bármit apróra.

- a puszta hangommal készítek szélfútta frizurát, bármilyen hajból.

ohh, az élet szép :)

A cím pedig azért vicceskedős, mert igazán nem annyira vagyok idegeskedős mostanában (a környezetem majd iagzol, vagy nem), csak néhány tünetre felfigyeltem,gondoltam csokorba gyűjtöm…

Sinterklaas

Kicsit ugyan hasonlít ez a név arra, amivel a Nightmare Before Christmas-ben a főszereplő – Jack – illeti Santa Claus-t… de az Sandy Claws volt… ez itt pedig a hollandok ajándékhozója.
Pár hete(!) érkezett meg Hollandiába. Karácsonyig járni fogja a városokat, úgyhogy össze lehet futni a helyi Mikivel. A segítője Zwarte Piet, akit azonosítottak a krampusszal, szerecsen szolgával is, de a helyiek biztosan tudják, hogy ő az, aki bemászik a kéménybe és emiatt kormos-fekete lesz az arca.

Itt a Mikulás nagyobb ünnepnek számít, mint mondjuk a karácsony. Ja, és Miki hajón érkezik spanyolországból. Úgyhogy Rovaniemi, a rénszarvasok és a finnek le lettek szavazva.

Képek és vonatkozó infók a Wikipédián.