Anyuék

Itt voltak és ez nagyon jó volt. Kicsit kirándulgattunk és az is jó volt.

És elhozták nekem a családi hangulatot meg a reményt, hogy minden rendben lesz. Cserébe pedig elvitték a bánatomat és a lehangoltságomat és valahol kidobták menet közben, hogy őket se terhelje…

Bocsi a blogszünet miatt, ez most így jött össze és a következő egy-két hétben is így lesz…

Majd amikor a körölüttem lévő érzelmi légüres teret betölti valami sokkal jobb, és amikor az ebédszüneteimben szándékosan elkövetett foglalkoztatások visszaredukálódnak szabadsággá akkor írok újra.

Mint mondtam, minden csak átmeneti. És abból a tényből, hogy a jó dolgok elmúlnak – egyenesen következik, hogy a rosszak is elmúlnak egyszer.

És az összevissza bejegyzés végre valami amit most találtam és magamra vettem:

Novaprospect – Szabadon

Tábor

Képzelj el egy nagy tábort. Képzeld el, hogy egy kényelmes szobában vagy és csak egy másik emberrel kell megosztanod azt. Képzeld el, hogy minden reggel és este svédasztalos kajából vállogathatsz és az ebéded is normálisan van megoldva… még az italfogyasztásod is ingyen jár. Képzeld azt is hozzá, hogy reggeltől estig mindenféle programokkal foglalkoztatva vagy -sportolsz, nyelvet tanulsz, sok-sok emberrel ismerkedhetsz meg. Esténként bulizol, táncolsz, pörögsz, beszélgetsz és mindenki szeret. Olyan, mint egy gólyatábor. Vagy egy sporttábor vagy egy szakkörös tábor vagy bármelyik másik ifjúsági tábor. Jól hangzik, nem?

Mi volt a leghosszabb idő amit igy táborozva töltöttél egyhuzamban? Két hét? Egy hónap?

És hogy tetszett?

És mit szólnál, ha abból a táborból nem mehetnél haza fél évig?

Fél év alatt mindenféle nyűg – baj feszültség és fáradtság előjön egyszer-kétszer, és nincsenek ott anyuék-apuék, barátok-barátnők, hogy buksit simogassanak és lelket istápoljanak. Nincs időd és lehetőséged arra, hogy a saját időbeosztásod szerint “basszamegmindenki-ihb”-t (ihb=iszok, hányok, belfekszek) szervezzetek. Csak táborlét van az összes szépségével és csúnyaságával együtt.

Én azt hittem, hogy szeretek táborozni. Most csak annyit kell elképzelnem, hogy az előttem álló pár hét egy nyáritábor ami már csak egy középhosszú táboridőtartam. Nem leszek őszi harmat és végigélem az előttem álló táborozást. :P

Tyűha

Nem tudom mi történt ma a világháló-lakókkal, de meglepődve konstatáltam a mai extrém látogatottságot a blogomon. És köszönöm az érdeklődést, még megvagyok! :D

És akkor egy kis “ápdét” a helyzetemről:

Kb három hetem van hátra itt. És nem tudom, hogy mivel utazom és hogy hova visz az a jármű amire fel fogok majd szállni kb 20 nap múlva.

Gyermek csak elvétve fordul elő, emiatt megint visszatértem az irodatündérkedős munkához.

Igyekszem a lelkem egyben tartani, ennek megfelelően a szabadidőmben többet ülök a net előtt és kevesebbet foglalkozom pl az írással. Igen, tudom, nem túl jó, de szükségem van a virtuális világban való elmerülésre, mert jobban esik az igazinál…

A blogba azért írok kevesebbet:

• mert tervekről nem akarok itt áradozni és álmodozni
• mert nem szánom rá az időt, hogy képeket szerkesszek és néhány hetes emlékeket betűvessek
• mert az elmúlt időszakban alig ütötte meg a napi tizet a nézettség, azzal a tíz emberrel meg úgyis rendszeres kapcsolatban vagyok.

Itt amúgy minden szép és minden jó, leszámítva hogy húsz-huszonegy fok körül mozog a hőmérséklet olyan jó kis jeges széllel; hogy alig vannak már animálható emberek; és hogy most fog még csak következni a szonvégi leltár örömteli időszaka.

Pihi

Tegnap éjjel a nevetés erejével kúráltam magunkat, Dórival végignéztük a Bazinagy Görög Lagzit (eredeti nyelven, ahogy szoktam). Olyan poénok jöttek ki belőle, amikről sose gondoltam, hogy benne vannak: az idióta “brávó”-zás, a jellemrajzok, a sztereotípiák, a szóhasználatok… rögtön átértékeltem a helyzetem pedig semmi nem változott azon kívül, hogy vicc lett belőle.

Aztán szabadnap és megint Korfu, a különbség csak annyi, hogy felmásztam az “Old Fortress” tetejére és ott meditálgattam magamban egy órácskát. Aztán soppingoltam, sétáltam eláztam az esőben, ebédeltem, hazatértem. Szóval jó… még akkor is ha egyszer elmúlik.

Fuel – Shimmer

lófasz

Röviden és tömören. Nem tehetek róla, de ennek is ki kell jönnie és így nyilvánosan.
Hát, bocs, nem tudok a mai napra jobbat mondani. Ha már nem üvölthetek ténylegesen akkor itt a blogon élem ki magam.
Faszkivan.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Családiasan

Az utószezon aktívabb hetére puszta vakvéletlenségből összegyűlt egy jó kis belga társaság. Őrültnagyokat nevettünk, jól szórakoztunk, itattam velük pálinkát, cserébe bedobtak a medencébe a másnaposságukra való tekintettel. Jókat szórakoztunk, beszélgettünk éjszakába nyúlóan…
Ilyenkor jó.
Ami nem jó, hogy ők is hazamennek. Én pedig maradok.

Kúltúrbigyó

Ami nem mostanában történt, egy ideje már akartam írni róla.
Van egy új stílus, létforma, világszemlélet, ami a francia tiniknél hódit mostanság (olyasmi mint nemrég volt az “Emo”) Ez a valami leginkább a zenében és a táncban teljesedik ki. Ha nem tudtam egy csigazabálóval miről beszélgetni akkor csak annyit mondtam neki: “tectonic?” és felderült arccal kérdezte: “honnan tudsz te ehhől?” és mesélgetett róla pro/ vagy kontra. Esetleg megmutatta, hogy ő hogyan tudja ropni.
És egy vicces verziós demonsztrésön:

Kipukk

Ok, bevalloom, leeresztettem. Véget ért a nagy hajrá. Állítólag lesz még egy kis “nagy hajrá” szeptemberben de az mér nem lesz akkora mint ami volt. És be vagyok punnyadva. Nem hajt, hogy pörgés van. Rutinból nyomjuk a guest kontaktot, izommemóriából a táncokat, álomból felkeltve a többi műsort.
A környezetemben lévő emberek – túlságosan ismerős arcok. Együtt vagyunk napi 24 órában és vágyom egy kis egyedüllétre. Hogy ha becsukom az ajtót azon ne jöjjön be senki.
Egy “mindjártvége-lendületes” feltöltődési kisérletet követtünk el ma. Elmentünk hajókirándulni. Ami szép is volt, jó is volt, élménydús is volt és minden bizonnyal ha itt lennék turist-ként akkor még jobban élveztem volna. De sajna nem turist vagyok és a mai nap legnyomósabb élménye az volt, hogy partraszállás után három órával még mindig érzem a hullámokat a fejemben és szédülök mintha be lennék rúgva. Hehe, nem tengeribeteg hanem szárazföldibeteg lettem.

És a mérleg másik oldala:
Nagyon jót hajókáztunk, nagyon kedves emberekkel ismerkedtem, a bárka legénységéval nagyon jót bolondoztunk, jó volt az ouzó, a kaja, a bor… Fényképek majd egyszer.

Facebook

Regisztráltam az angol nyelvű – wiwhez hasonló képződményre. Először azt állította rólam a honlap, hogy ilyen nevű ember nem létezik… Aztán megkértem a supportot, hogy léccilécci, hadlegyen mégis ez a nevem… És most nemzetközileg is megtalálható lettem online.

Ééés: a fantörpikus portál tudatában van a Semmelweis University-nek meg Az E5vösnek, úgyhogy nem kell azon aggódnom, hogy iskolázatlannak hisznek majd… be tudtam ikszelni az oktatásom csodás zarándokhelyeit. Csuhaj.

Ősz

Hosszabbak az árnyékok és bágyadtabban süt a nap. A déli verőfényt felváltotta az aranybarna napsugár, és minden sokkal kellemesebb, melegebb színben látszik. A hőmérséklet még mindig harminc fok felett van, de reggelente és esténként hűvösebb fuvallatok jönnek (olyan 25 fok körüli fagyosság). A tenger viszont még mindig kellemes hőmérsékletű és jobb benne fürdeni mint valaha.
A fák, pálmalevelek és a gyep szárazra égett a nyár során és a gyakori takarítás ellenére is folyamatosan kergeti szél a száradt, lehullott virágokat. Este nyolckor már bőven sötét van, tiszta téli hangulata lesz tőle az embernek…