Üres

Egyik napról a másikra elpárolgott a vendégek nagy része, és a következő két napban még sok fog hazamenni. A medencepart üres és pangás van a tengerparton is. Ma este megtartjuk az utolsó beach partynkat, és csak reméljük, hogy valamennyire lesz érdeklődés iránta. Nem túl jó kevés vendégnek műsort csinálni, mert kevés a bevétel és mindenki elégedetlen – keserű lesz tőle a szánk íze. Ha más nem, max elnevezzük személyzeti bulinak és a munkatársakkal isszuk részegre magunkat.

Közeli tervek

Hupsz, megint eljött egy péntek, ami azt jelenti, hogy holnap szombat utána pedig megint egy szabadnap.

Gondolkodtam, hogy mit csináljak a szabadnapomon és úgy döntöttem, hogy amíg jó idő van, addig kell strandokat látogatni, barnulósdit játszani, tengert élvezni, úgyhogy vagy Sidari, vagy Cavos lesz ebből a szabadnapból.

Az idő érezhetően hűl napról-napra. Esténként korábban sötétedik délben pedig bágyadtabban éget a nap. Fincsi az ilyen idő, szerintem így augusztus végén érdemes ide jönni nyaralni.

Tenisz

Az egyik tündérbogár olasz kisfiú megkért hogy teniszezzek vele. Ilyenkor az történik, hogy a szünetem kétharmadát “feláldozom” és játszunk egyet. Tegnap és tegnapelőtt felmentünk a pályára ütögetni, és konstatáltam, hogy még nem felejtettem el teljesen teniszezni. Aztán látta egy másik család is, hogy engem be lehet ilyesmire fűzni, és lecsaptak ők is rám, hogy játsszak a lányukkal. Erre összeszerveztem a kiscsajt meg a srácot, ami két okból volt jó: megmaradt a szünetem ők pedig mindketten tudtak játszani.

Észrevettem, hogy így szezonvég közeledtével már sajnálom a szüneteimet az alvásra szánni. Ki akarom használni az itteni időt, szívesebben csinálok bármit ami élményt ad, vagy új, vagy jó… Úszni reggelente, írni délben, sportolni este, a fenmmaradó tízpercekben meg a “kell-dolgok”: mosás, pakolás, vásárlás…

Reload – újratöltve

Ma éjjel visszaköltöztünk a szép kis szobánkba… Csak ketten vagyunk Dórival és a saját kupink vesz körül. És ismerős az ágy is meg a rendes a fürdőszobánk is. És éjjel is tudni fogom, hogy hol van a villanykapcsoló, vagy akár sötétben a kilincs. És van helye a laptopomnak is, meg az összes ruhámat is ki tudom tenni polcokra BIZA!!! És legközelebb amikor össze kell pakolnom, akkor már elutazunk innen. Ennek a gondolatnak is megváltó ereje van. Mert ugyan még nem szeretnék azonnal elutazni innen, de 6 hónapnyi animáció bizony sok egyhuzamra. Mielőtt elhagyom korfut még szeretnék pár dolgot meglátogatni – az előttünk álló hat szabadnap pont elég lesz ezekre. És amiken túlvagyok: Korfuncsavargás (még a szezon elején) Moriatika és az ófalu része, az Aquapark. És egy hirtelen jött ötlettől vezérelve tegnap kibéreltünk egy csónakot, úgyhogy meglátogattuk a környék partszakaszait. – Élménybeszámolók visszadatálva olvashatóak.

És még ahova el szeretnék menni: A Sisi kastály, Paxos Antipaxos, Sidari, Cavos, Lefkimi, Az ó-és az új erőd, a Durrel emlékház… Fent csavarogni a hegyekben egy kicsit, meg búvárkodni egyet, átmenni Albániába, aztán a szezonvég és Athén, Thessaloniki meg még ki tudja mi… Olyan furán szabadnak érzem magam így, hogy nem köt haza az egyetem. Jó érzés ilyen korlátnélkülinek lenni a világban.

Csónak

Vasárnapra már mindannyian jól kikészültünk a kisszobától a terheléstől, az együttlakástól a nyúzástól a kupitól a fürdőszobátlanságtól meg úgy mindentől. De tartotta bennünk a lelket az a tudat, hogy megyünk csónakázni. Reggel még jól összebalhéztam a takarítókkal a munkatársaim miatt, meg a munkatársammal a takarítók miatt és jól felkészültem, hogy kiborulós -veszekedős nap lesz a vasárnap és majd magamban kell keresnem, hogy azért mégiscsak jó nekem itt és hogy legalább szabadnapunk van és ennek azért örülhetek… Aztán még Atit is leszúrtam mert elaludt és elkésett… de aztán sikerült elindulnunk. Kaptunk egy kis elméleti oktatást, hogy hogy kell vezetni a bárkát, kaptunk programajánlatot, hogy hova menjünk, meg hogy meddig mehetünk el (a csónak csak bizonyos partszakaszig közlekedhet). Aztán elindultunk hármasban. Bámultuk a legkékebb tengert amit valaha láttunk, és a tetején a leghófehérebb habokat, amit a pici motorunk kavart. (Vajon miért is kék-fehér a Görög zászló?) És rögtön a nap elején kb 10 perc hajókázás után megláttuk ezt:

Talán cápa?

Aztán ezt:

egy ideig követtük őket a távolból, kutattuk a nagy kék vizet, hogy hol bukkannak föl megint… .

Bizony Delfinek voltak! (hihi most eszembe jutott a mese hogy: TROLLOK VOLTAK!)

Aztán egy ideje már nem láttuk a csapatot sehol felbukkanni, és mentünk is volna tovább amikor egy nagy csobbanást hallunk… és a csónak orránál felugrott az egyikük! A delfinkék ott úszkáltak a a száguldó motorcsónak orra előtt és ugráltak fel, kergetőztek, lubickoltak, produkálták magukat és hallgatták az őszinte gyermeki – örömteli visongásunkat. Persze mi is belementünk a játékba, mentünk utánuk amikor ők kanyarodtak el és ők jöttek utánunk amikor nem láttuk, hogy hol vannak. Jó félórát elkergetőztünk így együtt, aztán elbúcsúztunk és mentünk tovább az utunkra. A boldogság és az élmény viszont egész nap velünk maradt. Köszönöm Nektek, vizi testvéreink! Mindhárman örültünk a találkozásnak!

A nap további részében meglátogattunk egy homokos partszakaszt, Ati aludt Dóri telefonált én pedig lubickoltam és a víz mélyéről gyűjtöttem kagylókat Aztán felmentünk Korfu város csücskéhez a kifutópálya elé, és reménykedtünk, hogy leszünk olyan szerencsések, hogy elkapunk egy leszálló repcsit… kb másfél óránként érkezik egy röpzaj és mi nem akartunk annyit ott ülni… de megérkeztünk és rögtön megláttunk egy érkező gépmadarat 30 perc lefolyása alatt leszállt egy kis magángép, egy Airbusz-féleség egy Boing-méret meg egy mezőgazdasági. Mázlista banda vagyunk, mi?

Kb délután öt környékére bejártuk az ajánlott helyeket és gondolkodtunk hogy mit csináljunk még… fürödtünk már bent a tenger közepén is, meg vezettük is a tengeri paripánkat mindhárman, aztán úgy döntöttünk, hogy még meglátogatjuk a halászfalut ahol még nem voltunk… A delfines mókához képest nem volt egy nagy durr, de legalább ettünk egy kis desszertet meg üldögéltünk valami stabil talajon…

Fél hétkor vittük vissza a hajót, de mielőtt visszaadtuk, még megtúráztattuk egy kicsit, Ati Kapitány meghajtotta a hullámok tetején, meg kanyarogtunk összevissza és megállapítottuk, hogy önmagában is jobb mint a jetski, ár/érték arányban pedig összehasonlíthatatlan a különbség. Persze sokat lendített a dolgon, hogy nagyon jó volt a banda is. Mindhárman ugyanúgy lelkendeztünk és hülyéskedtünk… valami szokatlan hármas egyetértés volt egész nap köztünk és a kicsi csónak nem az összezártságot hanem a szabadságérzést váltotta ki belőlünk.

Kiszállás után éreztük még órákon keresztül a hullámokat meg a hajómotort az egyensúlyozórendszerünkben, és úgy döntöttünk, hogy ezt még ki kell mozognunk magunkból, ezért még ráhúztunk egy pöttyet és megünnepeltük Dóri szülinapjának előestéjét. Félnégykor keveredtünk vissza a hotelba, és érdekes módon hétfőn rendesen fel tudtam kelni és csinálni a dolgom.

Gyönyörű nap volt és hálás vagyok hogy ilyen kijutott nekem.

Háromra lehet irigykedni: 1, 2, 3… :D

high season

még mindig pici szoba, még mindig saját-számítógépes-kuckótlanság, és hajtáshajtáshajtás, de már látjuk az alagút végén a fényt. Valszeg hétfőtől blog reload!

mert vasárnap meg csónakázni megyünk :D

Kitartás, drága szeretteim barátaim és ismeretlen érdeklődők, sokat fogok megint majd postolni :P

Ready to go

Nincs is jobb annál, mint egy meseszép helyen csücsülni és jó zenlt hallgatni. Tegnap felhurcibálták a srácok a zenecuccost és a hangfalakat a medence mellé és csaptunk egy kisebb mókát ruhabemutatóval, mindennel…

És ez a zene szólt. Feldobta a hangulatomat egy kis időre, és picit vissza is repített a gimis évekbe…akkoriban volt ez sláger.

már akkoris “ready to go” voltam és ez azóta sem változott. :D ma meg szabadnap és mégsemegyek sehova… lemerült a duracell, de legalább jó a hangulat :D

Beach party

Kéthetenként szokásosan megrendezzük a beach partyt. Az e hetinek a végén sikerült a kelleténél jobban bekoktéloznom. Ennek egy éjszakai csobbanás lett a vége. Ilyen is kell. :D Aztán még utána is olyan kába voltam, hogy egy kicsit még szüttyögtem, hogy ne kelljen lefeküdnöm. Jajj, azok a gonosz manók akik forgatják a szobát a fejem körül…

Aztán másnap dél környékén Dóri kelteget minket (Atit és engem… mert most hárman alszunk egy szobában) amolyan türelmetlengyerek-hangon hogy: “Keljetek már, menjünk kirándulni, hiszen mindjárt féltizenkettő” Én meg csak annyit bírtam kinyögni hogy:”höaaeee” aztán erőt vettem magamon és kifejtettem hogy jó lenne ha lehűtené magát és hagyna aludni kettőig mert még akkoris ráérünk elindulni a sziget szemközti oldalán levő strandhoz.

No mindegy… Dóri el, egész nap nem is láttuk, én olyan félkettő körül kimásztam az ágyból és konstatáltam, hogy koncentrálnom kell a kapaszkodás nélküli egyhelyben üléshez. Sebaj, ilyen is kell…

Aztán Atival nekilódultunk és kóricáltunk pöttyet a környéken. Kimentünk ebédelni egy étterembe, konstatáltuk, hogy tudnak ezek a helybeliek élni, kiülnek az étteremteraszra nézik a tengert és finomabbnál finomabb kajákkal tömik a pocijukat. Leküldenek utána egy frappét, elszívnak egy cigit és nem aggódnak. Nagyon bejön az itteni hangulatnak ez a része. Sajna a helybéli mentalitásban nagyon sok egyéb tőlem tökidegen, így véletlen sem gondolkodom azon hogy maradjak.

Aztán megpróbáltuk megkeresni Dórit a strandon, ami nemigazán jött össze… És megálmodtuk a jövő hetünk programját amiiiii… meglepi :D

Szabadnapokon mindig úgy érzem, hogy nyaralni jöttem ide. Őrültmód feltölt az a huszonnégy óra amit saját számíze szerint tölthetek el. Még akkoris ha aznapaos vagyok, távol akarok lenni a pici ocsmány szobánktól és az égegyadta világon semmi különöset nem csinálok.

ebédszünet

Az internetezős időmet áttettem az egyetlen szabad ebédszünetünkre. Mivel még mindig a picinyke szobában szorongunk, ami mellesleg nagyon meleg is, ezért napközben nem nagyon akaródzik odamennem, inkább hírt adok magamról.

Szóval a a héten próbáltunk sokat egy új műsorra és tegnap elő is adtuk. Valahogy a latintáncosdit nem élvezem annyira, mint az írtáncosdit, de sebaj, ezen is túlvagyunk. Minden műsorunkat már csak maximum kilencszer kell előadnunk. ez azért nem hangzik túl rosszul, nem? :D

Aztán hétvégén megint lesz egy tengerparti parti amire holnap fogunk majd sokat készülni, ma pedig egy itteni egyházi ünnep van, és délelőtt ennek örömére csináltunk egy kicsit nagyobb banzájt.

Az egyszem szabadnapunkra megint valami elutazósdit tervezünk Dóriékkal. Nagyon tele a hócipőnk már a hotellal meg az itteni környékkel. Valami újra vágyunk és kinyílt a csipánk, bennünk van a mehetnék.

Várjuk már nagyon a szezonvéget. Vagy legalább a szeptemberi csendesülést. De inkább a szezonvégét.

Kilakoltatva és aquaparkban

Kedden lesz egy hete, hogy kiköltöztünk a szép kis sajátfürdőszobás szobáinkból… Lassan ezt is megszokjuk, és a hétvégénken még ráadásul aquaparkba is elmentünk.

Volt úszógumis csúszdázás, volt gumi nélküli csusszanás, hullámzás, meg csendes ringás. Egész jó kis napot töltöttünk együtt négyen és egy nagyot is sikerült Csillával beszélgetnünk.

Jó lenne, ha minden szabadnapunkon megtörténne ez a lelki feltöltődés, a baj csak az hogy most a fáradásos lemerülés is megvolt hozzá. hétfőn olyan fáradtan keltem, alig vonszoltam csak magam és még izomlázam is volt hozzá. Na, majd megyünk legközelebb is.