Fogaskerék

Így az ötödik hónap tájékára már látványosan kezdünk elfáradni mindannyian. Nem megy az írás sem. Olyan vagyok mint egy zombigép. Reggeli – mosoly fel – játék -ebéd- táncpróba – játék – zuhany – vacsi – esti műsor – mosoly kikapcs. “Táncolok mert beleléptem valami ördögi körbe.”
Dolgozó embertársaim! Egy idő után minden munkának ilyen érzete lesz? Zombigépek leszünk mindannyian? Mert szakmai kihívás az animátorok előtt is van. Minden nap tanulok valami újat. A munkaalanyaim aranyosak. Energiám is van elegendő… legalábbis azt hiszem… és nem dolgozok többet, vagy keményebben, mint a szezon elején. Nem is nehezebb a dolgunk. Miért vagyok mégis zombi? Hol van az a fene nagy “világrend-átélés” ami valahogy egy hónapja felbukkant bennem?
Szeretném ha végre nem kattognának a fogaskerekeim.

Miláte Angliká – Miláte Helleniká

Vettem ma egy Angol-Görög kézikönyvet. Részben mert talán a maradék 11 hétben egy kicsit több kifejezés fog rám ragadni ezáltal, másrészt viszont azért mert kedvezőbb áron volt, mintha bármely más országban akarnám megvenni… Úgyhogy most forgatom és szemezgetek belőle. Amit először megjegyeztem: Beszél angolul? :D
Szerintem a Görög nyelvnek szép hangzása van. Főleg amikor szépen artikulálva és kellemes hangon beszéli valaki. Erre először a reptéri hangosbemondónál figyeltem föl, de a véleményemet továbbra is tartom. Mondjuk amikor a helyi nők összegyűlnek egy szobába (pl a személyzeti ebédlőbe) és egyszerre, egymást túlharsogva próbálnak beszélgetni, akkor nem találom valami szépnek amit hallok, de ez nem a nyelv hibája.

Csönd

Éjszaka, amikor aludni megyek, zenét hallgatok. Általában Tool, vagy Perfect Circle, de ha érzem, hogy nehezen fog az a bizonyos elalvás bekövetkezni, akkor beteszek egy agykontrollos lazítós felvételt… azoknál tuti, hogy a vége már álmomban ér. És amikor csönd is van és álmos is vagyok, akkor a kinti zajokat hallgatom:
A mellettünk lévő medence vízforgatójának a motorját, a klímaberendezések berregését. A főút autóit. A néha elsétáló vendégek beszélgetését. A kabócák ciripelését, és persze Dórit, ahogy alszik.
Éjszaka csönd van és nagyon jól esik a nap közbeni hangoskodás és pörgés után.

Hétfő

Ez a hétfő – téma még mindig nem megy nekem… Pedig nem is volt rossz, nem is volt kellemetlen, csak nagyon hosszú és szünettelen… a szünetek pedig azért nagyon kellenének.
Mondjuk gondolkodtam ezen a szünet-témán és arra a következtetésre jutottam, hogy ha választanom kéna a “morcos a főnök és van szünetem” illetve a “boldog a főnök de nincs szünetem” – között, akkor inkább az utóbbi mellett döntenék.
Végülis olyan nagyon sokmindenre nem kell a szabadidő, így méginkább gyorsantelős érzete van a napoknak, ami végülis nem olyan rossz. Főleg ha hétfő telik el gyorsan. :)

Hangosabban!

Naponta kiabálok kétszer-háromszor félórákat… Vezetjük a játékokat, csináljuk a hangulatot, biztatjuk a népet. Vannak kiabálós részek is a minidisco táncaiban, aztán lemegyünk a rendes nagy discoba és ott is csak emelt hangon lehet beszélgetni. Csoda, hogy el-elmegy néha a hangom estére?

Gyerekvilág

Az eddigi miniclubbos idők alapján azt mondom, hogy általában kedvenceim a francia gyerekek. Aranyosak, kedvesek, szófogadóak, mosolygósak, nyitottak, érdeklődőek és még nem vették át a szüleik néhány rossztulajdonságát. (Azt mondják sokan, hogy a franciák kétszínűek. Konkrétan ilyen irányú rossz tapasztalatom nekem még nem volt egyik vendéggel sem, de ki tudja, van-e alapja… Viszont szerintem a kétszínűség nehezen tanulható tulajdonság és ha a gyerek azt látja, hogy a szülője kedves a környezetével, akkor ezt fogja először megtanulni… aztán később a többit)
Dóri és én ma öt gyerkőccel csücsültünk a gyerekszobában: három francia és két franciaajkú belga. Így könnyű, hogy ők elfoglalják magukat, beszélgetnek egymással, hallgatom amit mondanak és néha még el is tudom nekik mondani amit közölni szeretnék velük. (pl ülj le; hagyd abba; mit csinálsz – vagy mit szeretnél csinálni?…)
Érdekes módon a francia gyerekekkel már majdnem folyékonyan tudok beszélgetni kéz-láb segítséggel. Valahogy bennük megvan az a nyitottság, hogy még hajlandóak odafigyelni és koncentrálni a nyelvtantalan béna kis mondataimra (“én lenni fáradtság” vagy “én menni nyár utána haza”). És hajlandóak egyszerű szavakkal válaszolni.
Igaz, hogy agyilag teljesen lefáradtam, mert a gyerekeknek milliószor annyi energiájuk van, mint két felnőttnek együtt, de azért a mai nap csak sikerélményszámba ment… és ennek örülök.

Sarki szél

Nem tudom, honnan érkezett hozzánk a mai szélvihar, de olyan didergősre sikeredett, hogy fázósan húztuk össze magunkat délután. Persze a nap azért erősen ragyogott és égetett is mindenkit, ahogy kell… de fürdeni nem igazán akart senki.
Lassan olyan leszek mint az angolok: folyton az időjárásról beszélek. Nem tehetek róla – amikor nyugi van a munkában, akkor leginkább azzal vagyok elfoglalva, hogy hideg van, vagy meleg van.
Arról azért mégse igazán szeretnék írni, hogy milyen hülyék egyes vendégek vagy gyerekek (igen, néha kicsapja nálam a biztosítékot egy-egy ember viselkedése)… A napi rutinban pedig ritkán történnek leírásra érdemes sztorik, így marad az időjárás. :)

Eső

Két hónap óta először láttunk esőcseppeket. Most is csak éppenhogy megmutatta magát egy viharnak kinéző felhő, elhullajtott pár könnyet, dörgött hármat, villámlott kettőt és tovább is állt. Friss esőszagot és párát hagyott maga után, és délutánra ismét kisütött a nap.

Reggelik

Mivel a reggelimet lecsökkentettem pár szem gyümire, ezért elhatároztam, hogy nem is fogok feljárni reggelente az étkezdébe, megeszem szépen a szobában, iszok teát is és mehet a munka, ráadásul nyerek fél óra alvásidőt. No, vettem egy szép kis csészét, vettem egy vízforralót, tegnap este szépen kiforraltam, láttam, hogy jól működik. Ma reggel kapcsolnám be… hát nem megy… sebaj, a gyümiket megettem, a tea végülis nem is hiányzik annyira… de basszus, azért ilyen is csak hétfőn történhet. :P Azért félkilenc helyett a kilencórási ébredésnek nagyon örültem. És az is jól esett, hogy az alig kinyílt szemeimmel és az álomittas fejemmel nem kellett már reggel jópofiznom a vendégekkel. Nem mintha bajom lenne akármelyik vendéggel is, de kora hajnalban éhesen már rögtön toppon lenni…

ui.: este kezembefogtam egy csavarhúzót, szétszereltem a készüléket és sikerült megjavítanom. Kicsúszott az elektronikában egy drót, amit könnyedén vissza lehetett tenni a helyére, és másnap reggel már a szép csészémből teáztam.

Paprikáskrumpli

Szabadnapunk örömére összegyűltünk négyen magyarok, és csaptunk egy paprikáskrumpli-bulit Csillánál. Igazi hazai fűszerpaprikával. Hát, nagyon fincsi volt! Eltöltöttük együtt az egész délutánt, beszélgettünk sokat, pletyiztünk is, meg lelkiztünk is. Leeresztettünk és feltöltődtünk. És újra helyreállt az egyensúly: Négyen lenni sokkal jobb, mint hárman!
És persze a nap tanulsága: Fura érzés tengert bámulva élvezni a hazai ízeket.