Relatív időérzet

Egy rémes vizsgán minden percet egy egész órának élek meg; sőt, még ennél is rosszabb, amikor az eredményre kell várni miközben kint állok a folyosón. Az államvizsgámon pl. nem mondták meg rögtön a felelet után az érdemjegyet és egy örökkévalóságnak tűnt az a tíz perc várakozás.
Ennek az ellentéte, amikor jól érzem magam, és úgy repülnek el az órák, vagy akár egy-két-sok nap is, hogy csak azt veszem észre, hogy elmúlt.
És van az a nagyon vicces helyzet, amikor az idő egyszerre telik gyorsan és lassan. Na, itt pont ilyen. Megvan a rutinunk a napi tevékenységben, ezért nem igényel megeröltetően nagy odafigyelést a munka. Viszont minden nap van valami új, valami változatosság, ezért nem ununk rá a munkánkra és nem fásulunk bele.
Reggelente (főleg a gyűlöletes hétfőkön) amikor felkelek, megrettenek, hogy – Úristen! -még előttem van a mai napból 16 óra a következő alvásig. Aztán sutty – eltelik a délelőtti műszak és megyünk ebédelni meg sziesztázni. Utána sutty – eltelik a délutáni kétésfél óra is és megyünk megint szünetre. Az esti show meg csupa pörgés. Előkészíteni mindent – kosztümöket, ha előadások vannak; kellékeket, mindent ami kell. Aztán – sutty – minidisco, esti műsor, elpakolás, beszélgetés a vendégekkel, egy kis diszkózás és mehetünk is aludni újra. A nap végén minidg az az érzésem, hogy szinte abnormálisan gyorsan elrohant az idő, és mégis amikor visszatekintek egy-egy napomra, a hetemre, vagy az itt töltött három hónapra akkor azt mondom, hogy sok idő volt ez bizony! Csupa új esemény-kép tölti meg a fejem és tiszta élmény végiggondolni is amit eddig itt átéltem.

Szabadnap

Mindenekelőtt itt is gratulálni szeretnék Timcsi barátnőm friss diplomájához. Ezt a szuper hírt ma “hallottam” itt és nagyon-nagyon örülök neki!!!

És bemutatom a tengert hajnalban napkeltekor:

összecsapott bejegyzés

Úgy látom, szombatonként már nincs a lendületből, ami a hét elején elindít. A “hímsovinisztapasi-utáló” hangulatomat kifejezvén itt egy nóta – épp ezt hallgatom most :D
Pink – U & Ur hand

A családom

Szeretem minden egyes tagját!
Hiányoztok nagyon – az összes közös programjainkkal együtt. A közös főzések a közös evések és ivások. A csavargások szana és szerte az országban vagy csak a közvetlen környezetünkben.
Sőt a ritka vitáink is, mert a viták jelzik, hogy szerettek és minden erőtöket latba vetitek, hogy engem a jó útra tereljetek. :)
Hülye kérdés: Ha hazamegyek eszünk majd egy jót együtt? ;)

Magyarok bizony!

A szezon elején az egyik munkatársunk – aki azóta már nem dolgozik itt – azt mondta, hogy szerinte nem fognak jönni ebbe a szállodába Magyarországról vendégek. Bizony jönnek. Amióta a szezon elindult, azóta heti 4-5 család van itt, plusz a Németországba származott magyarajkúak. Aztán néha előfordul egy-egy külföldi, aki tudja valamilyen ok miatt a nyelvünket (pl a Szegeden tanult orvos, aki egyetemi évei alatt tanulta a nyelvet). Most pedig érkezett egy 20 fős csoport egy konferenciára és itt lesznek egy hetet.
Amikor úgy hozza a szükség, még tolmácsolok is a vendégek ügyeiben. (recepció, autókölcsönző, bolt…)
Jól esik a munkámban használni az anyanyelvemet. És az első mondomra utalava: jól esik mondani, hogy “na ugye!”

Állapotjelentés

Állapotjelentés

A tengervíz szerintem olyan 25 fok körül mozog, szinte már fel sem frissít ha csobbanok egyet. A levegő rettenetesen párás és a cuccainkból csavarni lehet a vizet – nemcsak az izzadás miatt. A járdakövek melegek, mert azt naponta kétszer fellocsolják – a tengerparti kavics és homokföveny pedig egyenesen forró: égeti a pucér talpam amikor ott sétálok.
Leszámítva az apróságot, hogy ki vagyok bukva a nagymelegtől, jól érzem magam és nagyon imádom Korfut! (persze csak a légkondis szobánkkal és a napi három zuhannyal együtt, mert anélkül nem tudnék létezni. ;))
A munkával pedig elvagyok. Ez a hét most egész kellemes, főleg az előzőhöz képest. A mostani vendégekkel jobban megtalálom a hangot, és ez is jó. A gyerekek egy része pedig úgy általában szeret engem valami számomra ismeretlen ok miatt, de örülök neki, mert ez nagymértékben megkönnyíti a dolgomat. :) (Monjuk még mindig alig adnak be gyerkőcöt a miniclubba, július elejétől lesz a legtöbb országban suliszünet, na majd akkor megnézhetem magam.)

Esti műsor

Minden este van minidisco, amikor a gyerekeknek tanítunk gyerekzenékre egyszerű kis táncokat. Aztán utána jön a felnőtteknek szóló műsor. Néha táncverseny van, amikor a vendégek állnak be táncolni és a nyertes pár egy üveg borral lesz gazdagabb. Van “nők a férfiak ellen” amikor egy csapat nő és egy csapat férfi versenyez vicces feladatok végrehajtásával és szintén egy üveg bor közös megivása a játék vége. Van sima kontakt-este (“meglepi este” néven szokott futni) amikor ülünk és beszélgetünk a vendégekkel, meg simán csak össztáncolunk. Van fakír műsorunk, amikor csak éppenhogy nem folyik a vér (kardbadőlés, szögeságy, törött üveg, minden megvan). És vannak a betanult műsoraink: a “musical részletek”, a “komédia” és a “jelenetek” nevű műsorok.

És itt egy kis néznivaló, nem rólunk ugyan, de nálunk is hasonló:

Minidisco gyerekekkel

Játszma

Valamikor régen nekifogtam Eric Berne Emberi játszmák c. könyvének. Sajna nem volt türelmem végigolvasni, mert nagyon tömény és velős a könyv. Azért így is sok hasznos dolgot szűrtem ki belőle. Alapvetően az emberek energianyerő folyamatait elemzi Berne a szociális kapcsolataikon keresztül. A játszmák olyanok, mint mondjuk a sport. Minimum két ember kell hozzá; vannak szabályok és általában van nyertes és van vesztes; a nyertes örül, hogy megnyerte a játszmát, a vesztes pedig a játékban való részvétel örömét kapja. Sajnos a sporttal ellentétben az emberi játszmák nem feltétlenül egészségesek, sok közűlük akár tragikus kimenetellel is végződhet. És miért játszmáznak mégis az emberek? – mert nem jut jobb az eszükbe.

Itt Görögországban a “nemzeti játszma” a kamaki. Ez a rámenős, kellemetlenkedős flörtölést jelenti amire a helyi csajok flegma incselkedéssel válaszolnak, a turistalányok egy része viszont -mivel nem sajátították el a szabályokat – ártatlan mosollyal dobja be magát és kész a baj ;). A tökéletes érdektelenséggel viszont nem tudnak a srácok mit kezdeni. Elszontyolodva kullognak arréb, és látszik rajtuk, hogy nem értik a helyzetet. Kíváncsi lennék ezeknek a szituációknak a tranzakcióelemzésére, de sajna meghaladja képességeimet, hogy magamtól kitaláljam, miként is működik. :)

Mindenesetre én jobban szeretem a játszmák nélküli feltöltődést.

Buliiiii!!!!

Ohh, igen, végre! Elmentünk Dórival egy klubba és végre mulattunk egy nagyot. Sikerült közös nevezőt találnunk zenei izlés terén, és sikerült is olyan helyet lelni ahol ezt a zenét játszották.
Többek között ezt is:

Jó volt végre táncolni. Jó volt végre tombolni és jó volt kiszabadulni a munkából és így indítani a szabadnapot.

A helybéli srácok pedig rettentő rámenősek. Legközelebb légycsapóval fogok mulatni menni, mert nem egyszerűen próbálkoznak be minden nőnek látszó teremtménynél… Kezdem érteni, hogy hova volt ez a nagy féltés az itteni cicafiúktól. :P

Katlan

Megérkezett a beígért meleghullám (heat wave) ide Korfura. Ez köeülbelül annyit jelent, hogy árnyékban is 35 fok van, és ez nem túlzás. A vajszínű kövek, a falak, a föld – minden megszívja magát napmeleggel és megsokszorozva sugározza vissza az emberek arcába. Még késő éjszaka is érezni, ahogy melegíti a talpamat a márvány járólap. A levegő áll, nem mozdulnak a levelek sem, ha pedig mégis érkezik egy szellő, abban se sok köszönet van. Körbekeringeti a forró párát és mi csak kókadozunk jobbra-balra és kapkodunk levegőért és döntjük magunkba az ásványvizet. Az egyenruhánkat leginkább télikabátnak érzem, úgy felforrósodik alatta a bőröm – még akkor is ha nem állok a napon. No, ha a napon állok, akkor meg egyenesen perzsel a textil.
Állítólag ez így lesz most két hétig és napról-napra fokozódni fog.

… ja, és megint elszaladt egy hét és holnap szabadnap :D