Kóstolgatsz?

A változatosság kedvéért megint lementem a tengerpartra ma ebédszünetben csobbanni egyet. Ahogy ismerkedtem a vízhőmérséklettel, egyszercsak valami furcsát érzek az egyik lábujjamnál… Hát akkor még semmi rosszra nem gondoltam, de azért lenéztem, hogy mégis mi történik. Látom, hogy úszkál a lábam körül négy-öt fehér- majdnem áttetsző kishal meg egy nagyobbacska: kb akkora, mint egy túrórudi. Látom, hogy a nagyhal meredten bámulja a lábamat… és közelebb úszik… és még közelebb… és egyszercsak puff! – beleharapott a talpam oldalába! Nem is kicsit. Mondjuk nyoma nem maradt, de úgy megdöbentem, hogy kajának nézett, szóhoz se jutottam!

Délután meg két német kiskölyökkel játszottam medencejátéknak nevezett valamit, ami kb annyiból állt, hogy pancsiztam velük a vízben, mert semmi nem kötötte le őket hosszú időn keresztül… Viszont a többiek azt mondták, hogy milyen jól elvoltunk, úgyhogy kívülről hitelesnek látszottam. :D

Állítólag ma este pedig bulizni megyünk. Ma van a megnyitó minden nagyobb szórakozóhelyen.

Tenger megint

Az ebédszünetünkben vagy a délutániban néha leszaladok úszni egyet a tengerben. Meleg a víz. Kb olyan, mint nyárközépkor a Balaton. És természetesen sós is meg hullámzik is. Olyan könnyű lebegni benne, mintha csak egy matracra feküdnék és lehet lazítani is közben vagy simán csak a felhőket nézni. Vagy a part menti csodaszép dombokat, vagy a távolban cammogó hajókat, de azért leginkább az eget és a felhőket. Olyankor, arra fél órára még a takonykórom is megfeledkezik magáról és békénhagy. Amikor meg kifekszem a lankás partraés átsöpörnek rajtam a hullámok, érzem, ahogy az összes hátizmom lelazul. A tenger egy profi masszőr :)

A tenger feltölt. Imádom!

Meleg

Felkúszott a hőmérséklet 30 fok fölé, és olyan hihetetlen, iszonyatosan, rettenetesen kimondhatatlanul meleg van, hogy az leírhatatlan. Először is a pára. Pára van. a levegő párás. És nem csak azért nehéz lélegeznem, mert még nem gyógyultam ki a takonykórból teljesen, hanem azért is, mert meleg párás a levegő és kicsit fullasztó. Aztán a szél. illetve nem is a szél, hanem annak a hiánya. Amikor nem mozdul egy falevél sem a fán, és tisztán lehet érezni, ahogy minden kő sugározza a hőséget egyenesen az arcunkba. És a nap. Ami olyan erősen süt, hogy szinte leperzseli rólunk a húst is csontig… reggel nyolckor.

És ott van az egyenruhánk, ami leginkább egy lenge daróczsákra hasonlít. Tulajdonképpen nagyon jó meg célszerű és praktikus, de ilyenkor leginkább bikinibe és medencébe szeretnék öltözni. :P ;)

Este viszont még jön a friss kis hűvösség, és elviselhetővé válik a létezés.

Amikor viszont a szobánkba belépünk, pingvinek és jegesmedvék kacagnak ránk a szekrények mögül. Szeretem a légkondit – legalábbis az áldásos hatásait. Azt nem szeretem, amikor kaparja a torkom a hideg, száraz levegő, amit a masina kifúj magából, ezért azt találtuk ki, hogy napközben jól behűtjük az alvóhelyünket, éjszaka pedig kikapcsoljuk a hűtést.

Gurulóbogár

Sok kicsi lakótársunk van, ők a “gurulóbogarak”. Fekete páncéljuk van, és amikor megijednek, egy tökéletes kis gömbbé húzzák össze magukat. Ha látok egyet, fogok egy papírlapot és odateszem, hogy rágyalogoljon. Természetesen a bogárka beparázik és összegömbölyödik, ekkor felgurítom a lapra, és kitessékelem. És általában látok még jónéhányat mászkálni a szobában, és egyenkét kipakolom őket. Nem ölünk bogárkát, Dóri nagyon állatbarát és még ezeket a csúszómászókat is végtelenül tiszteletben tartja. Úgyhogy este bogárköltöztetés folyik a szobából kifele. Aztán miközben az összes gurulóbogarat kitettem, látom, hogy megint igyekszik befele kettő három (sajna beférnek a küszöb alatt). Őket finoman arréb gurítom 4-5 méterrel… Tegnap este is legalább ötöt pakoltam ki a szobából, de biztos hogy ma is lesz egy csomó.

Tudom, hogy hol a törülközőm

Azt hiszem – bár nem tudom pontosan, hogy május 25, vagy 26-án van a törölközők napja. Mivel a hőmérséklet tartósan 25 fok fölé emelkdett, ezért már minden nap van vizigimnasztika. És bármikor előfordulhat, hogy nekem kell tartanom. vagy akár ha a gyerekekkel kimegyünk a medencéhez, akkor is kellhet. Vagy ha táncolunk, akkor is jól jön pl az arcom megtörléséhez. amikor meg még nem volt ilyen napsütéses az idő, akkor jó volt, hogy rá tudtam ülni, a hideg széklap helyett. Szóval a törölközőm már jópár hete folyamatosan nálam van, és ha nem is mindig rendeltetésszerűen, de gyakran használom. A törölközők napja mégis más. Ilyenkor Douglas Adams – sci-fi komédia író halálának évfordulóján veszik magukhoz törölközőiket a munkásságának tisztelői. Douglas Adams írta többek között a Galaxis Utikalauz Stopposoknak című könyvet, és folytatásait. Ha nem is mindig kell komolyan venni amiket leírt, azért sok olyasmit lehet tanulni a könyvekből, ami segít elviselni a hétköznapok nyűgeit. Például – amint írtam – jó, hogy mindig tudom, hogy hol a törülközőm. Vagy az MVP- pajzs, amit én is gyakran használnék, sőt amikor rajtam múlik, igyekszem is bekapcsolni. Amikor viszont minden bajom összejön, akkor csak arra gondolok, hogy tudom a választ mindenre: 42.

Takonykóros honvágy

Amikor megbetegszem, általában nagyon elhagyom magam, és persze minden bajom is van. Azt hiszem, ilyenkor mindenki egy picit – titokban arra vágyik, hogy amolyan anyai “ápolást” kapjon – egy kis buksi simogatást, egy csésze meleg teát, egy jó szót, hogy minden rendben lesz. És a lehetőséget, hogy a saját kis kuckójába bevackoljon és ki se mozduljon a következő pár napig.

Teljesen meg voltam keseredve, ahogy fájó torokkal feküdtem a szünetemben – hogy se pihi, se Anyu, se semmi nincs itt, de még egy buzernyákos forró teát se tudok készíteni a sajgó torkomra, mert a szobánkban nincs semmi konyhai eszköz… És ahogy ott néztem a porszemeket a szaruhártyámon, egyszercsak beállított Dóri és a kezében egy csésze vígasz – forró gyógyszerital formájában. Amikor láttam, hogy mit hozott, majdnem elsírtam magam örömömben. Nem vagyok a gyógyszerezés híve, de az esti műsor túléléséhez ez most kellett, a meleg lötyi pedig egyenesen jól esett. Dóri pedig a gondviselés élő megtestesítője itt nekem.

És mint ahogy az előző mondatokból is kiderülhetett: meg vagyok fázva, fáj a torkom, beteg vagyok.

Gyereknap, nincs kép

Hát bocs… ezen a héten nem tudtam képeket szerkesztgetni, hogy kitegyem őket. :)

Talán majd jövő vasárnap. Viszont mára minden gyermektársamnak boldogságot kívánok!

Eurovision

Elérkeztem arra pontra a blogírásban, hogy nem nagyon tudok újságot mondani a napjaimról. Valószínűleg csak azért, mert már nem nagyon érnek újdonságok a rutint illetően, és estére nem érzem úgy, hogy van valami friss hír amit le kell írnom. A munkán kívül meg nem történik velem semmi érdekes, semmi kimagasló, semmi életszerű. Nagyon beszűkült a világom erre a hatnapos létezésre, és holnap lesz a szabadnap, hogy megint feltöltekezzek élményekkel.

Sokat gondoltam ezen a héten az otthoni dolgokra, Magyarországra, a családomra és a barátaimra. (Biztos azért voltam ilyen búvalbélelt, mert a homeopátiás alkati szeremet csütörtök délután vettem be) Szóval kicsit honvágyaskodtam – de nem is ez a “jajj haza akarok menni” – érzés hanem inkább ilyen nosztalgiával kevert hiányérzet ami idealizálja a dolgokat amiket most nélkülöznöm kell az életemből.

Aztán este… úgy volt, hogy elmegyünk bulizni, de inkább megnéztük helyetet az Eurovision döntőjét. Hát, én úgy érzem, jó cserét csináltam, mert egyrészt így jobb lehetőségem kerekedett egy normális alvásra, másrészt láttam valami olyat amit feltehetően az otthoniak is ugyanúgy végigizgultak mint én. Nagyon meglepődtem, amikor Edvin Martont láttam az orosz srác mellett játszani, még fel is kiáltottam örömömben, pedig nem is szeretem :) A végén pedig együtt szurkoltunk a görögökkel (tisztára mint régen a focinál a horvátokkal), sajna most nem jött össze… És az sem jött össze, hogy lássam hogy ki volt a magyar közvetítő a pontozásnál, pedig jó lett volna egy “meglepi” “ismerős” arcot látni. (Ha valaki tudja, írja már meg légyszi, mert esz a fene kíváncsiság hogy kit állítottak ki és honnan közvetítették. Én a Deák Térre és Stohl Andrásra tippelek.)

Ez a zene nem éppen az én stílusom, de el kell ismernem, hogy nagyon össze van rakva és egész jó kis nyári sláger lehet belőle. Érdemes megfigyelni, hogy lesz Görög zászló a párocskából a videó elején :)

Kalomira – Secret Combination

Flow

Azt hiszem, van egy állapot amit így hívnak. Körülbelül annyit jelent – ha jól emlékszem- hogy az illetőt átjárja a lét nyugodt biztonságának érzése. Ilyenkor repül az idő és nem gondolkodik a hogyanon és a miérten csak történik és megtürténik minden. Valami ilyesmit érzek amikor a színpadon táncolok. Amikor elindul az esti show, már nem érzek félelmet, csak ott vagyok és teszem a dolgom. Tudom, hogy koncentrálok a lépésekre, meg a koreográfiára, mert az bizony agyból megy. De valahogy- nem tudom hogy- olyankor mér nem érzek félelmet, szorongást, semmit, csak azt, hogy táncolok a zenével. És sitty-sutty vége lesz a műsornak.
A színészkedős beszélős szerepléseknél nincs meg ez az érzésem (még). Sebaj, talán majd egyszer… Van rá még öt hónapom.
És ami még eszembe jutott ma: Tankcsapdát hallgattam, és magamra ismertem a szövegben. csak kicsit kacagtam magamban. Enjoy: Tankcsapda – Voltam már bajban – sajna youtube-n és radioblogon sem találtam, ezért csak a dalszöveggel tudom megörvendeztetni az idelátogatókat.

Csütörtök

Ilyenkorra elfogy az előző szanadnap lendülete és még messze van a következő ígérete. Eddigi heteimen mindig a csütörtök volt a legnehezebb nap és ez a mai sem volt kivétel. Felkelés után azt is kívántam többek között, hogy bárcsak szakadna az eső, és lőn – 11 órakor el is eredt. A többi kívánságom nem teljesült, de lehet, hogy ez jobb is így :)
Nem tudom, hogy hogyan csinálja itt az időjárás, de 2 óra mőlva megint hét ágra sütött a nap és minden ment tovább a régiben. Én francia kiskölykökkel mókáztam a MiniClubban, a többiek meg nyomták a sportprogramokat. Szép dolog is a “mókuskerék”…