Napirendetlenség

Megint esett az eső, és ez részben könnyíti a dolgunkat, részben pedig nehezíti. Könnyebb azért, mert ilyenkor a vendégek inkább zárttéri programokat választanak, vagy elmennek a városb a mókázni. Nehezebb pedig azért, mert az itt maradt vendégeket nem egyszerű levadászni és animálni. Pl. ma a három gyerek randalírozott a recepció előterében és ránkszólt a főgóré, hogy kezdjünk velük valamit. így összeszedtük, és elvittük őket a miniclubba, kb. fél órát tudtuk ott tartani a kölyköket, aztán elkezdték a szüleiket hiányolni, úgyhogy visszakísértük őket, a recepcióhoz, hogy inkább ott mókázzanak. És tornaterem hiányában még a sportprogramokat se tudjuk megtartani. (Igaz, egy héttel ezelőtt volt boccia az esőben, de akkor a vendégcsapat vagány volt, másrészt a melgeben jött egy hirtelen zuhé és az úgy más mint ez a mostani nyálkás “háromnaposcsendeseső”.)

Napirend

-Reggel 8 után nem sokkal kelünk; fél óra alatt összekapjuk magunkat – no semmi nagy készülődésre nem kell gondolni, csak gyors öltözködés, piperészkedés – kinek mi, illetve a naphoz szükséges cuccok magunkhozvétele: vizigimnasztikához törülköző, fürdőruci, napos napokra naptej, vizesüveg stb.
-Aztán felpályázunk reggelizni. A reggelink mennyisége már majdnem teljesen beállt, mint ahogy az is nagy vonalakban, hogy mit és mennyit eszünk (nem esünk a svédasztalos étkezések csábításának csapdájába :)).
-9:45-kor le az irodába, és ott vagy van eligazítás, vagy nincs. És 10-kor kezdődik az első activity. Illetve ekkor nyit a gyerekmegőrző is, ami 12-ig van délelőtt nyitva. (Ohh, és ezen a héten gyerekmegőrzős vagyok a német lánnyal együtt. Most még könnyű, mert csak 1-4 gyereket adnak be naponta, de ha sok lesz, akkor kicsit parásabb lesz a dolog.)
A sportprogramok nap közben fél óránként kezdődnek, a délelőtti utolsó 12-kor van aperitif game néven és minden nap egy-egy vicces játékot takar, aminek a nyereménye egy koktél (gyerekeknek gyümi, felnőtteknek alkoholos).
Aztán ebédszünet 1-től, meg egy kis pihi. Ebédszünetben előkészítjük az esti mókához a kellékeket és ha szükséges, akkor próbálunk is (általában szükséges, így rendes hosszú ebédszünetünk hetente csak 1-2 alkalommal van)
-Délután 2:45-kor iroda megint, és a délutáni program hasonlóan alakul, mint a délelőtti. Aztán 5-fél6-tól megint egy kis szünet, zuhany, öltözködés csinibe, és kezdődik az esti móka. Heti egy-kétszer színpadi ruhában köszöntjük a vendégeket az étterem előtt, a többi alkalommal pedig sima saját ruhában. Ilyenkor közel egy órán keresztül megy a “guten abend, gudívning, kaliszpéra, bonszoár, indzsoj jor míl, bonapetit, kaliorexi” (jóestét és jó étvágyat mindenféle nyelven), aztán mi is elhúzunk kajálni.
-Kaja után vendégekkel beszélgetünk kicsit, aztán jön a minidsico. Ekkor felvarázsoljuk a töpörtyűket a színpadra és táncokat tanítunk nekik, Juhéj!
Minidisco után néha bingó van, aztán az esti show, ami néha komédia, néha tánc, néha meg játék a felnőtteknek. Aztán szépen elpakolunk mindent, és utána még megy a vendégekkel foglalkozás.
-Legkorábban éjfél körül elosonunk a szobánkba, elkészítjük magunkat az alvásra, én még naplózok egy kicsit; lesétálok a tengerhez, ha olyanom van; megnézem az esti mesét és aztán alvás reggelig, akkor meg kezdődik minden előről.
Azért átélve jobb, mint leírva. És az általános benyomásom az, hogy élvezem. :)

Nyelvlecke

Van egy táblajáték gyerekeknek, azt hiszem magyarul úgy hívják: “Kire gondolok?” A lényege, hogy van 20 arc a táblán, férfiak és nők, mindenféle hajszín, szemüveg, kalap, fülbevaló… igen-nem kérdéseket kell feltenni a másik játékosnak (pl szőke haja van? nő? szemüveges?) és ki kell találni a végén, hogy kire gondolt a másik. Na, ma ezt a játékot nyomattam németül és franciául. picikét csaltam, mert észrevétlenül lejegyzeteltem a tulajdonságok külföldi neveit, de egyszer biztos fog már menni fejből is :). Kár, hogy a nyelvtanulás itt nem lehetőség, hanem kötelesség. És az is kár, hogy a szállodába egyelőre csak német és francia utazási iroda küld embereket. Még két hetet kell kibírni a nemzetközi csapathoz, és akkor már talán jobb lesz. Rettentően frusztrál, hogy nem tudom rendesen végezni a dolgomat a nyelvi akadályok miatt.

Day off

Végre volt egy szabadnapunk, és már jó előre készültem, hogy végre bemehetek egy wireless kávézóba és netezhetek… Sajna nem. Ezen a hétvégén van az ortodox húsvét ünnepe, és minden zárva van. Viszont így rá voltunk Dórival kényszerítve indirekt módon (jobb dolgunk úgysincs), hogy rendet rakjunk a szobánkban. kipakoltam az összes cuccomat, a bőröndöt meg feltettem a szekrény legfelső polcára, szépen behajtogattam mindent a szekrényekbe. Úgy érzem nagyon szerencsés vagyok Dórival, mert nagyon jól kijövünk, megtaláljuk az összhangot, és jól meg tudjuk beszélni a dolgokat. A helyeket a szobában (polc, fiók satöbbi) pl nem egyenlően osztottuk el, hanem akinek amire szüksége volt, arra pont a másikunknak nem :)
Mondjuk nincsenek illúzióim, tudom, hogy egy hét múlva megint eluralkodik rajtunk az őskáosz, de most azért jó érzés végignézni az egy fokkal belakottabb szobán.

És ami számomra fontos: létrehoztam a kis magánkuckómat a laptoppal, rajzpaddal, meg a papírjaimmal az ágy mellett. Majd ha lesz ragacsom, kiteszek pár fényképet, esetleg szerzek valami jópofa képet a falra, és akkor végleg otthon fogom érezni magam… hmm… talán otthon nem, de otthonoasbban igen.
Kezdem magam megint újra úgy érezni, mint Belfastban: Home is where my head is – az otthonom ott van, ahol a fejem ;)

Kristos Anesti

Görögországban most ünneplik a húsvétot, így ünnepnapok vannak, és rengeteg görög vendég érkezett a hétvégére, hogy megünnepeljék Krisztus feltámadását. Mindannyian ünneplőbe öltöztek erre a napra. Este valahogy 11 tájékán elkezdtek összegyűlni a recepció környékén, meg a lounge-bár foteleinél. A bejárat mellett van egy kis kápolna, de mivel oda nem fért be mindenki, ezért éppenhogy csak az emberek fele tudta hallgatni a misét. aztán valahogy 11:30 környékén az udvaron állók meggyújtották a kezükben lévő gyertyát (még a külföldi vendégek közül is kapott aki akart). A kápolnából pedig kijött a tiszteletes és énekelt, beszélt, énekelt, aztán mindenki énekelt együtt. Aztán meglóbálta a levegőben a pap kereszt alakban azt az aranyozott külsejű hatalmas egyházi könyvet , és meghúzták a kápolna harangját, valahogy pont éjfél körül. És ahogy megkondult a harang, fellőttek egy csomó tüzijáték petárdát. Az ott lévő görögök pedig éljeneztek, meg megölelgették és megpuszilták egymást. Lerótták a tiszteletüket az oltárképnél, meg letették a gyertyát oda mellé, aztán elvonultak egy hosszú éjszakai kajálásra. Hát így nézett ki a húsvét Görögországban.

Sprechen vous English?

Because most of the guests here are French and German, I have a lot of difficulities with expressing myself. Howewer I learned french for 4 years, I dont really feel, that I could build a sentence wich has a meaning. And a lot of words are not coming into my mind, even when I know, that I should know that word. The problem is the same with German too, but my knowledge in that language is close to zero.
Anyway, I don’t know when will I make another english post. I have two reasons for this: – I’m really busy with the other language studies, and it’s hard to concentrate on so many things at once. – The traffic on this site hasn’t grow, so I don’t really see the reason to do this. If anyone feel to complain, please post here :)

Borúra derű

Egy szép csöndes napunk volt ma (már ami animátoréknál csöndes napnak számít). Lassan kezdem már megszokni, hogy intenzív német és francia tanfolyamon vagyok, és sokmindent használok a kommunikációhoz (kéz-láb satöbbi), csak éppen az angolt nem. (Ja, merthogy francia és német vendégek vannak szinte csak és kizárólag itt a szállodában) Ma pl. aerobik közben már mondták a franciák, hogy nohát, hiszen Dana beszél franciául ;). Jaja, mondtam, hogy “Je ne parle pas Francais, so regardez moi and follow” :) (nem beszélek franciául, úgyhogy nézzetek engem és kövessetek -de az utolsószó már angol) Sajna nem hoztam el a fr-hun-fr szótáramat,így nem is tudok éjszakánként önszorgalmaskodni és tanulni.
Este a színpadon csináltunk mókás kis jeleneteket, hogy kacagtassuk a vendégeket. Egyszer biztos lesz videó is, hogy megmutathassam, hogy milyen fasza gyerek is vagyok én a színpadon. HAHH! (LOL)
És a napom fénypontja: a aquagimnasztika a medencében. Igaz, hogy tengersós a medencevíz, de pancsi volt, és én bent voltam komoly fél órát a vízben és lubickoltam a boldogságban. Remélem, hogy legközelebb már tarthatom én a vizigimnasztikát. Igaz, hogy akkor nem fogok tudni bent lenni végig a vízben, de legalább már érezhetem azt hogy valami normális dolgot csinálok.
És a nap legmókásabb része: a szobakulcsunk egy buta tévedés folytán egy zacsiba került a főnök szendvicseivel, és szatyrostól vándorolt a hűtőjébe. Aztán éjjel, amikor aludni mentünk, a zsömlék mellől került elő a kulcs jól behűtve. Vicces volt nagyon. :D

Te kis túrórudi!

Három “zeneművészeti remekmű” jutott ma eszembe. Az egyikben elhangzik a jól ismert kínrímes versike:
Munkács várán van egy lik,
Ott nézett ki Zrínyi Mik
Erdő mélyén jó a kedv,
ott lakik a barna medv.
A másik nóta egy olyan formációtól ered, akikre mindig a legmélyebb utálattal gondoltam. Álmomban nem számítottam arra, hogy valaha munka közben fogom dúdolgatni. Egy -két-há, Be:lga
A harmadik pedig a szintén hasonló témájú nóta a VHK-tól.
Milyen jó is, ha a környezetem nem érti csöndes mantráimat.

Tenger és Esti mese

Olyan gyorsan történik minden, hogy csak kapkodom a fejem. Minden rossz passz utén következik egy jó, és folytatjuk a mosolygást, mert bizony mosolyogni -azt kell!
Esténként (höhö, valamikor éjfél után, amikor végzünk) lesétálok a tengerprtra és belelógatom a lábam a vízbe. Nézem a komótos hömpölygését a hullámoknak és pancsizok a talpaimmal. Arra gondolok közben, hogy a tenger kiszívja belőlem a nyűgösséget, meg a rossz gondolatokat, és kitisztul a fejem. De ez még nem elég ahhoz, hogy könnyen el tudjak aludni. Annyi minden történik egy nap, hogy lefekvés után is csak pörög és pörög az agyam. Ezért megnézek még egy részt a nálam lévő rajzfilmsorozatból, és csak közben álmosodok el. A rajzfilm – Les Mondes Engloutis -régen ment magyar szinkronnal esténként: Elsüllyedt Világok címmel. Már a közepénél tartok. Ha végzek az utolsó résszel is, talán megnézem még egyszer, de ha vége, akkor nem tudom mit fogok nézni… a filmek túl hosszúak esti mesének, és csak egy másik sorozat van nálam… az RPG-s. :)
Aztán reggelente óracsörgés, és megint indul a napi rutin(talanság).

Tenger, napsütés, oliva

Minden reggel, amikor felkelek, örömmel tölt el, hogy egy hatalmas víztömeget látok magam előtt (no nem azonnal felkelést követően, hanem kicsit később, amikor felérek a lifttel az étterembe). Totálisan vízimádó vagyok, és még zárt térben is szimatról érzem a tenger közelségét. A legcsodálatosabb színharmónia pedig a tenger az ég és köztük a túlpart hegyei, minden nap és minden napszapkban új kombinációval örvendeztetnek meg. Néha simán csak megállok és bámulom a látványt a fenti teraszról (persze csak ha van időm, ami ugye ritkán adatik meg).

Mostmár folyamatosan süt a nap, és vadásszuk az árnyékokat. Nem segít a helyzeten, hogy az egyik váltás ruhánk sötétkék (meg van egy fehér is).

És az is tökjó, hogy itt majdnem mindent olívaolajjal készítenek. Hozzá kell szokni az ételek ízéhez, de utána nagyon élvezetes. És természetesen minden étkezésnél kint van egy tálban egy csomó zöld és lila-érett olívabogyó is. Igaz, hogy teljesen más az íze, mint az otthoni előrecsomagoltnak, de nagyon-nagyon finom, és degeszre ehetjük magunkat belőle. (csak a magokat kell kiköpködni, mert itt nem magozott) És mint kiderült, az eredetiből nem is a zöldet szeretem, hanem a sötétet… (otthon mindig csak a zöldet ettem meg.)

Majd ha sokadszorra írok ezekről a dolgokról, akkor már biztos unalmas lesz, de annyira jó, hogy kénytelen vagyok újra és újra elmondani, hogy élvezem :)

És egy kis ráadás az estéről: A tenger szeret engem. Érzem, hogy szeret, mert ha magam alat vagyok, mindig valami csodaszéppel örvendeztet meg. Ma például az esti meeting után, ahogy mentünk le az apartmanunkhoz, a legszebb holdfelkeltét láttuk a lépcső tetejéről. Gyönyörű ezüsthíd a vizen, és olyan kétségbeejtően szép volt, hogy legszívesebben percekig csak álltam és néztem volna. Később, amikor lementem a partra, már magasabbra mászott a hold, és nem festette be a vízfelszínt. De ahogy lógattam a lábam a fagyos vízbe, még láttam, ahogy a hullámok tetején néha-néha megcsillant a holdfény. A tengeri sellők biztos kijöttek partközelbe játszani és kósza tüzeket lobbantottak minden hullám tetején. ;) Imádom a vizeket, a tengert pedig főleg. És azt hiszem, viszont szeret. :D (jajjdelírai voltam)