Vadászbéka

Van egy vörösfülű ékszerteknősöm, illetve Andorral közös “szerzemény”. Azt hiszem, mostantól rám nézve múltidő, merthogy innentől Andort illeti a teknőstulaj kifejezés…

Tehát TeknősBéla egy kellemes szeptemberi napon lett a miénk, amikor Kriszti barátnőnk elsírta a bánatát, hogy amióta pár várossal arrébb ment tanulni, azóta nem tud a kis élőlényre gondot viselni. Hozzánk költözése után elkezdtük Bélát az új környezethez szoktatni. Kapott fagyihalat, nagyobb medencét, napozót és kijárási jogot a szobába. Sokat tudnék Bécike életéről mesélni, de most nem emiatt kezdtem el ezt a bejegyzést. Most inkább élőhal és béka barátságról írnék… Amióta nálunk van a kis vadóc, azóta reménykedek abban, hogy egyszer majd lehetőségem nyílik igazi vadászat közben megfigyelni őt.

A bejegyzés további része és a képanyag a nyugalom megzavarására alklmasak. Halszerető embereknek nem ajánlott.

Fogorvos

Ilyen is kell.

Megtaláltam pár éve álmaim fogorvosát. Ő az, aki megérti ha félek, ismeri és türelemmel viseli el a hisztijeimet. Sajnos most nem ehhez az emberhez látogatok el és emiatt kétségbe vagyok esve. Rettegek, cidrizek és őrjöngeni tudnék. No, nem azért mert olyan tragikus állapotban vannak a fogaim, hanem azért, mert iszonyodok a lelki terrortól amit ténylegesen vagy csak beleképzelt módon kaptam a korábbi fogorvosaimtól.

Azt hiszem, itt kezdődnek a fóbiák.

Két órával később

Túl vagyok rajta, és csak a legjobbakat mondhatom el. Azt kaptam, amit ilyenkor úgy általában bárki szeretne átélni. Ítélet és vélemény-nyilvánítás nélküli rendes ellátást. Nem is rendeset, extrajót! Figyelmeset! És nem mellesleg sürgősségit. Tegnap bejelentkeztem, a Doki mára beírt (a rendelési idején kívülre!) és meg is csinálta a fogtömést. És persze mindezt TB-ért.

Az elintézendős listámra a fogorvos mellé betettem egy pipát, az orvosnak pedig beírtam egy képzeletbeli csillagosötöst.

Zene és morc

Nézegettem az itteni zeneközlési lehetőségeket és arra jutottam, hogy NEM fogok regisztrálni a csilliomodik helyre (jelen esetben a sonific songspotra), hogy zenéket linkelhessek ide be. Ha valami kell, marad majd a youtube, vagy ha az nem megy, akkor leírom a címet, és ki-ki maga rákeres… ha érdekli.

Amiért most ezt az egész felhajtást csináltam, az Franka Potente – Believe c. száma volt, illetve lett volna…

Szótár nélkül

Nemrégiben az egyik felmenőm rákérdezett, hogy miért használok annyi idegen kifejezést a beszédemben. Nos, a válasz az, hogy: nem tudom. Gondolkodtam rajta sokat, de nem sikerült kitalálnom eddig, hogy miért. Az önvizsgálat során rájöttem, hogy tényleg igaz az állítás. És kerekedett még néhány elképzelésem…

Időjárás?

hideg, nyűgös, szeles, üres,

fájós, frontos, félős, felhős,

néha napos, délben sötét,

és fáznak a meggyfarügyek a kertben.

Nincs kedvem írni. Nagyon látszik?

Haverok, buli…

Mivel Timcsi leírta helyettem amit le kell, ezért én nem:

Klikk

:)

:P

Hiperkarma

Ilyen többet nem lesz. :(

Koncertfelvételt szerettem volna belinkelni, de sajna ennél a rétegzenénél nem találtam olyant, ami jó minőségű. Van viszont az együttes szétbomlásáról egy erősen megvágott interjú, a második részben pedig egy kis örömzene (vagy az összhangzását és mondanivalóját figyelembevéve inkább bánatzene). klikk

Gondolkodtam azon is, hogy elmesélem egy-két Hiperkarma koncertélményemet, de ezek az érzések így szavakkal a fejemben elmesélhetetlennek bizonyulnak. Meg most közhelyízűnek érezném az olyat hogy “feltölt” “pozitív energiákkal”… Illetve a közérzetem is perpillanat inkább hallgatós-átlényegülős, mint elmondós-megmagyarázós. Hangulatzene és jó; és legalább az album megmarad az örökkévalóságnak.

Bérczesi Robinak pedig boldogsághullámokat és lelkiegyensúlyt kívánok.

Kocka2

Telepítek, illetve próbálnék… és települt. A vadizsír gépre felkúszott egy Ubuntu. és most jön az rtfm meg az utfg. És közben ezerrel vidulok, hogy nem azon töröm az agyam, hogy mi lesz április 3-ig, hanem azzal foglalkozom, hogy hogyan és mit kell telepítenem, meg milyen dokumentációkat kell elolvasnom hozzá. :D

Ohh, és a “legfontosabb” dolog: a háttérképet már megváltoztattam!

Egyre sűrűbb

Sokasodnak a búcsúzkodások, növekszik a fejemben a zűrzavar, és egyre nagyobb a rendetlenség a környezetemben. Minden kezembe vett tárgyra kezdek úgy tekinteni, hogy “fog ez kelleni – vagy sem?” Próbálom mindemellett úgy élni a hétköznapjaimat (miféle hétköznapok? munkanélküli vagyok!) mintha minden rendben lenne, mintha még továbbrais a régi kerékvágást kéne követnem. (miféle kerékvágás? két hét múlva lelépek!)

És közben telepítek, illetve próbálnék, miközben pakolnom kéne takarítanom, főznöm bevásárolnom és mindezt fájó torokkal orronlevegővétel nélkül. Olyan multitasknak érzem magam, hogy meg is lepődök rajta.

Telepíteni meg azért, mert tegnap Aputól kaptam egy laptopot. Utoljára ennyire megilletődve, meghatódva szóhoz sem jutva akkor voltam, amikor érettségiző voltam és a jogsira küldött el. Illetve akkor 18 évesen a miniagyammal még fel se tudtam igazán fogni, hogy mekkora dolgot kaptam a kezembe. Most pedig itt ülök és kimondhatatlanul örülök és próbálok nem arra gondolni, hogy hamarost elhagyom a családom.

Kockultam

… és ezt a hibaüzenetet kaptam: “Preview: you must purchase the Custom CSS Upgrade to save your changes” (Ami körülbelül annyit jelent, hogy ha a saját képemre szeretném formálni ezt az oldalt, akkor pengessem a dellát.)

Hát, ez nem esett túl jól. Úgyhogy elnézést kérek mindenkitől, a blog így marad. Ha majd lesz néhány szabad dollárom, befizetek az egyéniségre.