Örülök, hogy megismerhettem, mert élete, munkássága példaértékű volt.
Gyuri Bácsi nemrég, 89 évesen eltávozott. Tisztelettel búcsúzok tőle!

Örülök, hogy megismerhettem, mert élete, munkássága példaértékű volt.
Gyuri Bácsi nemrég, 89 évesen eltávozott. Tisztelettel búcsúzok tőle!

Minden nap egy kicsit közelebb kerülök az utazáshoz. Ma például Dórival eldöntöttük, hogy miképp és mikor utazunk. Április másodikán repülünk Bécsből (hi-hi; mégse bolondok napján!!!). Ha minden jól megy, aznap este 11 körül már Rodoszon hajthatjuk álomra megfáradt buksinkat :D
Egy kicsit sajnálom, hogy végül nem a vonat mellett döntöttünk. Egyik utazási formát sem szeretem annyira, mint a vonatot. Lehet nézelődni az ablakból, ki tudom nyújtani a lábam, sétálhatok is ha úgy tartja kedvem és kényelmesen ringat alvás közben. Persze teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem kis teljesítmény 24 órát végigvonatozni, és nem biztos, hogy jó maxigyűrötten megérkezni a “munkahelyre”. Dóri pedig a munkatársam lesz a következő 6-7 hónapban; erre való tekintettel nem kéne ismerkedésünket kapásból egy másfél napos vonatúttal kezdeni. Talán majd a szerződés leteltével lesz időm vonatozgati is egy kicsit, hiszen csak odajegyet fogunk venni, visszafelé szabad választásom lesz.

Fura dolog ez a blogírás. Kicsit olyan, mint a napló, de leginkább mégse olyan. Biztos más lesz, amikor már nem Magyarországról fogom ezeket a bejegyzéseket írni, hiszen akkor tudni fogom, hogy a mindennapjaimat osztom meg a távol lévő barátaim, szeretteim számára. Viszont a hétköznapok ott is egyformák lesznek, és egy idő után elveszíthetik a varázsukat. Talán ha most így – jó előre rászoktatom magam a mehanizmusra, könnyebben fog menni odakintről. Persze jönnek a technikai problémák: mikor lesz időm írni? hogyan fogom tudni megoldani a számítógép kérdést, honnan fogok internetet varázsolni, mennyibe fog kerülni a netkávézó, elég lesz-e heti egy bejegyzés… ésatöbbi…
Tulajdonképp felesleges töprengenem ezeken, március végéig úgyse indulok, és a maga idejében úgyis minden ki fog derülni.

Megszületett az elhatározás: néhány ismerősömhöz hasonlóan külföldi élményeimet blogban fogom elregélni. Remélem ez némiképp mentesít majd a folyamatos mail-írástól és megörökíti az utókornak is azt, amin keresztülmegyek.
Blogger lettem, juhééj! :D